Előszó
Kimondhatatlan és szinte leírhatatlan örömmel küldöm e könyvet Magyarországra, és kérem a kiadót, hogy sok-sok ezer példányban szórja szét magyar népünk - tudásra éhes - fiataljai és öregjei...
Tovább
Előszó
Kimondhatatlan és szinte leírhatatlan örömmel küldöm e könyvet Magyarországra, és kérem a kiadót, hogy sok-sok ezer példányban szórja szét magyar népünk - tudásra éhes - fiataljai és öregjei között. Azért kérem ezt, mert ősrégi hagyománykincsünknek azt a részét hirdetik és tanítják az itt következő lapok, amelyeket az Istentől nyert uralkodó hatalom gyakorlásának kötelességeiként parancsol az „Égi Rend", és azt is, amit a minden földi élet „Égi Édesanyjának" gondoskodása biztosít örökké - és így ma is - napjaink, éveink folyamatára.
Gondviselő „Égi Anyánkra" való hivatkozásom adja azt a szép és - talán így mondom - imádsággal teli gondolatot, hogy újra f megjelent könyvemet ajánljam a Magyar Édesanyák dicséretére, és arra kérjem őket, hogy kövessék azt a szent hagyományt, amelyet „Égi Édesanyánk" üzen Nekik - rejteki úton - az ister-gami oroszlán combján lévő csillagjelképpel. Ugyanis - az én hitem szerint - ennek az üzenetnek tudása, követése és megtartása nélkül nem kívánhatjuk azt, hogy sorsunk árjában, életünk, napjaink lepergésében úgy teljesüljön az az óhajunk, amit naponta így rebegünk el:
„Miképpen a mennyben - úgy a földön is."
A „magyar" megújhodás, a „magyar" feltámadás csíráját a Magyar Édesanyák hordozzák. Nemcsak az életet-adásban, hanem az „anya"-nyelven elmondott regéinknek, mondáinknak, szent hagyománytanunknak a sarjadó Magyar Lelkecskékbe való plántálása útján is, mert elpusztul az a nemzet, mely elveszíti, elfelejti a hagyományait. Ezért kérem a Magyar Édesanyákat, hogy ismertessék meg gyermekeikkel azt az életet-adó, őrző és boldogító Isten Anyát, aki a Göncölszekéren érkezik hozzánk gondviselésének leggazdagabb ajándékaival - miként ebben a könyvben Róla mindent leírok. De megmutatom azt az egyenes utat is, mely a néphagyományunkban ismert "Világügyelőhöz" vezet- Ahhoz az Isten-Fiúhoz, akit az első keresztények "CHRESTOS"-nak neveztek.
Vissza