Az Esztergomi Bazilika kincstára

Előszó

Az egyházi kincstár mint fogalom jelent egyrészt egy jól elzárt kis kamrát a templom egy megerősített helyiségében, másrészt jelenti azt a műtárgyegyüttest, melyet nemesfém vagy drágakő anyaga, vagy művészeti, esetleg történél a lopásoktól vagy rablásoktól. Az egyház előírja, hogy némely liturgikus tárgy, például a kelyhek szentségtartó holdacskája nemesfémből készüljön, vagy legalább aranyozva Nincs az az eldugott kis falusi templom, ahol ne találnánk ötvöstárgyakat: kelyhe áldoztatókelyhet, szentségtartót, talpas keresztet, ereklyetartót, tömjénezőt, kis kancsók a bor és víz számára. Ugyanígy előírás a miseruhák, palástok és tartozékaik számára, hogy nemes anyagból készüljenek, és többé-kevésbé díszesek legyenek. A történelmi egyházak templomaiban - régiségüktől és viharos vagy nyugodtabb történelmi helyzetüktől függően - gyakran stílustörténeti bemutatóra alkalmas műtárgyegyüttes maradt fenn.
A székesegyházakban, vagyis a püspök templomában, kiemelkedőbb búcsújáróhelyeken, a főpapi istentisztelethez a főpap hierarchiában betöltött szerepét jelző, kiegészítő ötvöstárgyak, liturgikus textíliák járulnak.
Az esztergomi főszékesegyház főpapjai Magyarország prímásai - egy időben hercegprímásai a magyar hierarchia vezetői, az ország első zászlósurai, a királyi ház lelkipásztorai, s legtöbb közülük a római egyház bíborosa is volt. Szent István akaratából Esztergom érsekének ellenőrzési joga volt a többi püspökség felett. Mindez tükröződött az ország első székesegyháza felszerelésének minőségében is. A történelem nem kímélte meg különböző korok viharaitól: középkori székesegyháza az ún. „szép templom" teljesen elpusztult, az érsekség közel 300 évig nem volt Esztergomban, hanem Nagyszombatban (Tranava) és Pozsonyban (Bratislava), de ott sem lehetett nyugodtan. A kincstárt és a levéltárt az idők folyamán tizenkilencszer menekítették.
A 19. század gondolata a múlt emlékeinek céltudatos gyűjtése, megmentése és bemutatása. Simor János hercegprímás 1886-ban alakíttatta át a „kincskamrát" bemutató teremmé. A megmaradt tárgyakat restauráltatta, az elpusztultakat igyekezett pótolni vásárlásokkal, megrendelésekkel. Időközben a Keresztény Múzeumba (melyet ugyancsak Simor alapított) került liturgikus tárgyakat, főleg Ipolyi Arnold püspök (+1886) hagyatékából, egyesítették a kincstárral, így alakult ki a mai, Magyarország legnagyobb és legértékesebb egyházi kincstára. A korábbinál ötször nagyobb területű, a stíluskorszakok szerint elrendezett hatalmas terem 1987-ben nyílt meg, ahol közel 400 tárgyat mutatunk be. Vissza