Az eszperantó világnyelv teljes kéziszótára II.

Előszó

Ámbár művem úttörő munkálkodás eredménye, minden tárgyilagos bírálóm megállapíthatja, hogy a körülményekhez képest alapos munkát végeztem.
Azzal, hogy az egyes szavak idiómikus árnyalatait szótárakban még eddig nem létezett részletességgel soroltam fel, nem az Eszperantó egyszerűsége ellen vétettem. Nem vétettem elsősorban azért, mert a kifejezésbeli gazdagság és hajlékonyság életföltétele egy nyelvnek és a nyelv ebbeli készségét kimutatni, plaszticitását csillogtatni eminens kötelessége a szótárírónak. Másodsorban messzemenő gyakorlati célja ezirányú munkálkodásomnak az volt, hogy azoknak a legszélesebb társadalmi rétegeknek tagjai, kik - nyelvkészségükről nem is szólva - nyelvi és gramatikai képzettséggel úgyszólván alig rendelkeznek, nyelvtanulásuknak és nyelvhasználatuknak éppen oly termékenyítő kútforrását lásák szótáramban, mint azok, kiknek e bő részletesség nem föltétlen kivánalma.
Köszönettel emlékezem meg Baghy Gyula eszmetársról, aki a szótár szellemi és összeállítási munkálataiban volt sokban segítségemre, továbbá mindazokról, akik a technikai munkálatok terén voltak készséges segítőim.
Végül nyomatékosan felhívom a szótár tulajdonosának figyelmét a 363. oldalon található "Hibák jegyzék"-ére, amelynek alapján kívánatos, hogy a szükséges javításokat tintával a szövegben önmaga végezze el és így esetleges hibás szóhasználattól már megóvja magát.
A szótárra vonatkozó minden kritikát kérem lehetőleg címemre (IX. Gát ucca 25, I. emelet 8) irányítani. Budapest, 1927 május hó. A szerző Vissza