Az Északi Főműhely története

Előszó

Számtalan könyvet adtak ki a magyar könyvkiadók a felszabadulás óta, de vasutasok számára, a vasutasok életével, a vasúti munkásmozgalom történetével foglalkozó művel még nem találkoztunk. Annál nagyobb öröm, hogy most kezdeményező, a fiatal vasutasnemzedéket nevelő, értékes írás kerül vasutas dolgozóink kezébe, és egyik régi adósságunkat törleszthetjük.
Könyvünk a Vasúti Munkások Országos Szövetsége illegális megalakulásának és a nagy vasúti sztrájk kitörésének 50. évfordulója alkalmából jelenik meg, és az Északi Főműhely dolgozóinak munkájáról szól. Olvasása közben izgalmas utakon jutunk el az első vörös lobogó felavatásától, a Magyar Tanácsköztársaság győzelmes csatáin át, a kommunista vasutasok antifasiszta küzdelméig.
Megaláztatás és éhség volt a főműhelyi dolgozók bére a kapitalizmus kibontakozásának idején. Nem csodálható, hogy a vagongyári munkások tüntető felvonulását 1869. július 27-én csak több század dragonyos tudta szétverni.
Elnyomás és szolgaság volt a vasutasok sorsa az imperializmus kezdetén. Érthető, hogy az emberi mivoltában sértett, „köztisztviselőnek" gúnyolt szolga, altiszt és hivatalnok 1904. április 19-én a sztrájk fegyveréhez nyúlt.
Az első világháború minden szörnyűsége is a dolgozó népet sújtotta. 1917-ben a kukoricás kenyéren tengődő vasutas katonai munkásszázadokba kényszerítve „a haza nevében" gyárthatott gránátokat, páncélvonatokat proletár testvérei ellen.
Aztán megjött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. „Le a háborúval! Éljen az orosz proletariátus!" - zúgott válaszként a magyar vasutasok hangja, s szembeszegültek a csendőrszuronyok erdejével. Vissza