Az esti hajó

Fülszöveg

"Az én önéletrajzom, a kortársaim nagy többségéhez hasonlóan, egyszerű. 1932-ben születtem Szekszárdon (azért ott, mert ott volt a legközelebbi kórház). Dunaföldváron nevelkedtem, életre szóló élményeimet tehát egy dunántúli városkában szereztem. Háborús szorongásban nőttem fel, de a háború idején még kisiskolás voltam Tanulmányaimat Székesfehérvárott és Budapesten végeztem. Ifjúkoromban, mint minden ifjú, csodáltam, hogy milyen érdekes a világ. Ma már nem csodálkozom, igyekszem inkább figyelmes lenni. Újságíróként szemügyre vehettem a hazámat és a világot. A kísérlet, hogy önmagunkat is tárgyilagosan szemügyre vegyük: talán ez az írás. Huszonkét éves korom óta megszámlálhatatlan újság- és folyóiratcikket írtam, amelynek egy részére kedvtelenül gondolok, írtam továbbá egy könyvet, Tizenhárom hónap címmel. És szeretnék még más könyveket is írni. Ami még ezeken kívül történt velem, az a legtöbb élővel megtörténik."
Tamás István írásaival gyakran találkozhatunk a Népszabadság hasábjain. Érdeklődése, problémaérzékenysége sokfelé ágazó: többféle műfajban otthonos; műveli az irodalmunkban nagy múltú, sokáig méltatlanul mellőzött tárcanovellát; írói arcképeket, érdekes, személyes találkozásokat villant fel élő és halott pályatársakról - a szemtanú és barát hiteles hangján. Színházi estékről, tévébemutatókról jó szemmel, jó ízléssel ír. Kötete, e háromféle műfaj szerint, három ciklusra oszlik; a címadó és nyitó írás, Az esti hajó, talán az egyik legszínesebb, jellegzetes darabja az első résznek. Éppilyen kellemes olvasmány A párizsi kalap, Öregasszony a magasban, Miről írnak a svéd lapok - nem kevésbé újszerűek és érdekesek az írói-művészi arcképek. Déry Tiborról és másokról magán-, de mégis közérdeklődésre számot tartható emlékek, anekdoták színezik a második ciklust. A harmadik rész - főleg klasszikusokról szóló - színházi és tévéjegyzeteiben is tud újat, figyelemre méltót mondani. Vissza