Az estélyi ruha

Előszó

Részlet a regényből:
Az életét körülbástyázó kellemességek közül Nina Henry a fürdőjét becsülte legtöbbre. Megvolt az oka rá. Először is - talán ez a legfontosabb - negyvenkétéves volt. Huszas, sőt harmincas éveiben még nem volt tudatában a fürdő jelentőségének. Éppen hogy fürdött. Mint mások. De a lassanként korrá szaporodó évekkel egyre jobban méltányolta, élvezte a fürdőjét. Olyan életet élt, hogy tulajdonképpen csak a fürdőkádban hagyhatta el magát. Ott nem kellett tekintettel lennie senkire, ott senki sem zavarta. Kétszer fürdött napjában: reggel, természetesen, mikor felkelt és este, természetesen, mielőtt vacsorához öltözködött. Így legalább napjában kétszer, teljes háborítatlanságban gondolkozhatott. Nina tudta magáról, hogy észjárása lassú, gyakran kusza. Ha sürgették, teljesen megkavarodott. Különösen Wilson, a férje zavarta össze. Wilson élénk volt, határozott és türelmetlen. De a fürdőszobában nem háborgatta. Megtehette volna azt is, - Nina, aki nem adta a megközelíthetetlent, tudta ezt - de Wilson nem tette. Illetve már nem tette. Ahogy az esztendők múltak, mind több apró formalitás szabályozta együttélésüket.
Nina Henry egyenes derékkal ült a kád mérsékelten meleg vizében és a szokottnál is elégedettebb volt kellemes testi és lelki állapotában. Itt nem gyötörheti Wilson makacs kérdéseivel; itt nem érzi magán gyermekeinek éles, néha nyugtalanítóan bíráló tekintetét. Eszébe jutott, hogy Acton már tizenkilencedik évében jár; Cordelia tizenhétéves. De mindegy. A fürdőkádban nem gondol velük. Élvezetét főképpen a fényűző részletek kerekítették ki teljessé: a pontosan szabályozott hőfokú és a legjobb, a legdrágább, egyenesen erre a célra készült sókkal illatosított fürdővíz, a szivacs és az éppolyan tökéletes minőségű, művészi monogrammal ellátott mosdókesztyű; a csodálatosan puhán és bőségesen habzó Elisabeth Vernon fürdőszappan, a széles, alacsony porcellánkád, a padló és körülötte a fehércsempés falak, a porcellánfelületek és az ezüstösen csillogó fémtárgyak; minden a legjobb a maga nemében. Wilson Henrynek jól megy. Nina kezd rájönni, hogy tulajdonképpen Wilson határozottsága, mely a vele való huzamosabb együttlétet oly kínossá, fárasztóvá teszi, tartja üzemben ezt a több mint kényelmes miliőt. Különösen tavaly óta. Igazán csodálatos, hogy felverekedte magát! Vissza