Az Est hármaskönyve 1936

Előszó

Tejjel és mézzel folyó Kánaán« - mily ócska meghatározás! A Kánaán ma báráckkal folyik s az idegen nem jön, hanem forog. Hajdan vala a puzta, amelyen tschardasch papricazott és gattia villogott, ma rendes sight-seeing autocarok gördítik körül Budapesten az idegent, a »puztán« ma francia filmesek orosz regény jeleneteit veszik fel, a velszi herceg is csárdást táncol az ősmagyar parketten s a gatyát shortnak hívják. Mindennek szimbóluma a báráck. Törve magunkat a külföldi ritkaságok után holland curacaót, skót whiskyt, francia abszintot, amerikai koktélt, olasz cinzanót igyekeztünk inni s megvetettük a papramorgót és ime, jött egy fenséges idegen, aki felfedezte számunkra a barackpálinkát, amelyről kisült, hogy senkire sem morog, de illedelmes és hatékony exportcikk. A barackpálinka shocking volt, a báráck, e fejedelmi ital valóban fejedelmi itallá vált s a fütyülő szűk nyakán bepillantva az idegen, az idegenek észrevették, hogy mögötte a legérdekesebb távlatok nyílnak egy nemzetre, amelyben az Európát északról délnek és nyugatról keletnek áthasító két vonal metszőpontján találkozik észak komoly miszticizmusa, dél vidám életkedve, nyugat kötelességkultusza és kelet kalandos ábrándozása. Ezért van az, hogy a magyar megállja helyét Amerika egyetemein, Párizs divatteremtésében, a német laboratóriumokban, London filmgyártásában s a bagdadi lövészárkokban egyaránt és ezért érthető, hogy svéd és arab, angol és japán egyformán itthon érzi magát Magyarországon, amelyben összesűrűsödve megvan az egész világ, mint a tenger egy csepp vizében s mégis mindentől különbözően eredeti, egyszóval: magyar! Vissza