Az Est hármaskönyve 1925

Előszó

Az Est hármaskönyve ujra bekopogtat a forduló esztendő küszöbén s immár harmadszor köszönti olvasóinak megszaporodott táborát. Kiállításban és tartalmában megújhodott, de szándékában, céljaiban maradt a régi, aki megindulásakor volt: kultúrát terjesztő, szórakoztató, meghitt jóbarát. Propagálója a magyar művészetnek, irodalomnak és tudománynak; szerénységében is büszke fényszórója a nyomtatott betűből sugárzó világosságnak. S az idén épúgy az aktualitás jegyében indul útnak, mint az elmult években, amikor a világháború után kisarjadt ismeretek kézi lexikonát s a legfrissebb magyar irodalom dekameronját adta a magyar olvasóközönség kezébe.
1925 február 18.-án lesz száz éve, hogy Komáromban megszületett Jókai Mór, a magyar regényírás fejedelme, kinek bűvös mesemondó szavára, több mint félszázadon keresztül, rajongó lelkesedéssel figyelt az ország s akinek zseníje messze túlsugárzott a régi Magyarország határain is. A nevezetes centenáriumot nagyszabású ünnep keretében készülnek emlékezetessé tenni tudományos, irodalmi és művészeti intézményeink, köztük a Nemzeti Múzeum, amely a birtokában levő Jókai relikviákból és kéziratokból kiállítást rendez. a Magyar Tudományos Akadémia a százéves évfordulóra kiadta Jókai életrajzát s páratlan irodalmi munkásságának összefoglaló esztétikai méltatását. De szerte az országban, mindenütt, az utolsó falusi népiskoláig, koszorút fonnak Jókai örök emlékezetének s az egész nemzet hódolata, kegyelete és hálája övezi körül a kerepesi temetőben nyugvó nagy halott sírját. Minden fényt és ragyogást kifejező jelző az övé lesz ebben az esztendőben Magyarországon, hogy Jókai nevéhez kapcsolódva hirdesse a magyar kultúra legvirágzóbb értékét, európai színvonalát. Vissza