Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz

Előszó

"Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz" című esszét 1973 decembere és 1974 szeptembere között írtam Konrád György barátommal. Ez a dolgozat azonban nem csupán ennek a kilenc hónapnak a terméke, hanem tízéves közös szociológiai kutatómunkánk summázata s egyben búcsú mindkettőnk részéről kelet-európai szociológiai pályafutásunktól.
Búcsú nem csupán retrospektív értelemben E kéziraton dolgozva, tisztában voltunk azzal, hogy lehetetlen feladatra vállalkozunk, olyan könyvet kell írnunk, mely elfogadhatatlan s a belátható jövőben az is marad a magyar politikai és rendőri szervek számára. 1973 végére intellektuálisan és egzisztenciálisan jórészt egyébként is marginalizálódtunk már, az 1968-at követő s a hetvenes évek elején mindinkább észlelhető reakciós fordulat Magyarországon, amit ebben a könyvben majd mint az uralkodó rend, a konzervatív párt- és titkosrendőri bürokrácia ellenoffenzivájaként írunk le, bennünket is jó néhány barátunkhoz és elvtársunkhoz hasonlóan, az értelmiségi lét perifériáira szorított. Igaz, marginalizálódásunkért magunk is felelősek voltunk, miközben a politikai rendszer konzervatívabbá vált, mi intellektuálisan radikalizálódtunk. Nem volt kedvünk felvenni az ideológiai hangtompítókat, melyeket a kor megkövetelt, éppenséggel következetesebben akartuk végiggondolni korábbi kutatásaink konzekvenciáit, nem tudtunk visszalépni, engedelmesebbé válni, pontosabban és élesebben akartunk fogalmazni, egy olyan könyvet akartunk írni, melyben nincsenek tabuk, ideológiai szent tehenek. Amikor tehát hozzákezdtünk ennek a könyvnek az írásához "előre megfontolt szándékkal" tudományos öngyilkosságra készültünk, tudtuk, ezzel az esszével végérvényesen kizárjuk magunkat kelet-európai szociológusi státuszunkból. Bár fontolgattuk, de nem igazán hittük, hogy a könyvért huzamosabb börtönbüntetéssel jutalmazzanak, valószínűbb volt, hogy szociológusként ugyan nem, de állampolgárként a hatóságok megtűrnek, gebines kocsmárosságról, fácántenyészetről ábrándoztunk az akadémiai állás alternatívájaként. Miért írtuk mégis ezt a könyvet? Bármilyen együgyűnek tűnik is, a hiteles válasz: kíváncsiságból. Ki akartuk próbálni, hová vezet az út, melyen évekkel korábban megindultunk. Meg akartuk tudni, mi a politikai elnyomás, társadalmi alávetettség és gazdasági kizsákmányolás igazi természete a kelet-európai államszocializmusokban. Vissza