Az értelem dícsérete

Előszó

Ha van műveltség, amely egységes, amelynek megnyilvánulásai ugyanannak a szellemnek bélyegét hordják magukon, amiként egy író vagy művész alkotásain a stílus elárulja a közös szerzőt, - a francia műveltség ilyen. E tény mellett egy hasonlóan fontos másik ténnyel is számot kell vetni. Oly mindennap használatos fogalmakat, mint franciák, oroszok, angolok, francia műveltség, orosz műveltség, angolszász műveltség, azok is megtöltenek valamilyen tartalommal, akik jóformán semmit sem tudnak e nemzetekről, e nemzetek kultúrájáról. Minden nemzet tagjai képet alkotnak más nemzetekről s e képek üressége és hazug volta a földrajzi távolsággal egyenes arányban növekszik s nem kis mértékben függvénye a politikai hírversnek. A végső foka ennek a valamennyi népnél közös értetlenségnek a humorosan megdöbbent felkiáltás: - comment peut-on étre Persan?
Értelmi alkatunkból szükségképpen következik, hogy könnyen áttekinthető és bonyolult, sokrétű jelenségekről egyaránt kialakítsunk valamely összefogó látomást. E sorok írója arra tesz kísérletet, hogy általánosan elismert megállapításokat közös logikai fonalra fűzzön, azaz olvasmányai, közvetlen benyomásai anyagának felhasználásával, vallomást tegyen a francia műveltségről, a francia szellemről, amelynek annyi szépségért adósa. A kísérlet merészségét az a tudat csökkenti, hogy a látomásnak, amit megcsillant, gyakorlati értékénél egyebet nem tulajdonít. Vissza