Az értelem bilincsei (dedikált példány)

Fülszöveg

Felfedezhető-e bármi azonosság a könyv szereplői között? Teremt-e közösséget tevékenységük ideje, a huszadik század? Ha igen, esik-e olyan súllyal a latba a hasonló, mint a különböző? Vajon Brancusi, Picasso, Soutine, Tatlin, Kassák, Moore, Rothko, Bacon, kemény, Hajdu, Vasarely, Vilt, Schaár, Hencze esetében a közös, az azonos nem éppen a különbözésben rejlik? Temperamentum, sors, világkép, életfelfogás, művészetszemlélet összehasonlíthatatlanságában, amelynek elégséges közös nevezője lenne a modern szó?
S akkor még nem is említettük a regényes elemet, a kalandszerűt és a leglényegesebbet talán: a tehetség természetét, amelynek bizonnyal meghatározó szerepe van abban, hogy mi kívánkozik vászonra, kőbe a drámából, amelynek egyik véglete az én, a másik a világ. Bár korántsem szükségszerű, hogy ezek ellentétes pólusok legyenek, hogy egyiket a másikban - Sík Csaba szellemi kalauzolásával - fel ne fedezhessük.
A szerző színes művészeti esszéiről Tandori Dezső írta: "Ebben az éles ihletű, lassú forrósodású, magyarán kifejtett szemléletben első pillantásra megnyerő: hogy ami "zászló" lesz, nem idegen terekben lebeg, nem elénk készített képzeteket suhogtat, nem szakterminológiázik...
A művekkel magára maradva, a világ nagyobb összefüggéseit ki nem rekesztve, a "Dolog" szólítását próbálja hallani: egyesíti írásainak nézetkörében azt az ívet, amely a bejárt felfogásé, meg azt, amelyik a sejtésé, meg azt a harmadik részt, ami a rejtelemé, a szubjektivitásé, és ezzel sosem tolakszik, ennek "titok-mindenségét" megtartja magának, amiképpen minket is arra biztat így, a legtermékenyebben, a legihletőbben, hogy igenis bátorkodjunk megőrizni magunkban az "érteni vélt", a "megelemzett" műalkotásról valami Tovább Sem Tudhatót; de ez nem misztika, nem kikavart köd, ez annak az emberi értelemnek a tisztelete, amely nélkül a művészet szükségszerűsége sem létezne..." Vissza