Előszó
1. AZ ÉRTÉKPAPÍROKRÓL ÁLTALÁBAN
Magyarországon először az 1875. évi XXXVII. törvénycikk a Hiteljogról, illetve Kereskedelmi jogról, majd az 1876. évi XXVII. törvénycikk a Váltójogról foglalkozott...
Tovább
Előszó
1. AZ ÉRTÉKPAPÍROKRÓL ÁLTALÁBAN
Magyarországon először az 1875. évi XXXVII. törvénycikk a Hiteljogról, illetve Kereskedelmi jogról, majd az 1876. évi XXVII. törvénycikk a Váltójogról foglalkozott az értékpapírokkal.
A korabeli megfogalmazás szerint az értékpapír (német: Wertpapier, francia: valeur, biliét de valeur, angol: bond, securities) alatt általában, bizonyos olyan követelési jogokról kiállított okiratot értünk, melynek jogi léte az okirattal elválaszthatatlan összefüggésben van és amelyben foglalt egyoldalú ígéret, mint elvont ígéret, tehát tekintet nélkül a kötelezés jogalakjára (causa), közvetlen kötelezettséget szül. A legkorábban készített értékpapírok először kézzel írt okiratok voltak. Az okirat lehetett egyszerű magánokirat, vagy ún. közokirat. A fejlődő tőkés termelési mód, a növekvő forgalom a nyomdai úton előállított - a hamisítások elkerülése, illetve csökkentése végett lehetőleg speciális vízjellel, vagy egyéb módon kezelt különleges papíron, egyedi technológiával készült - értékpapírokat igényelte.
A ma használatos értékpapíroknak, mint okiratoknak szigorú alaki kellékeknek kell megfelelniük. Általában az értékpapír szövegéből ki kell tűnnie, hogy milyen típusú, fajtájú értékpapírról van szó, így pl.: váltó, részvény, kötvény, stb.
A legkorszerűbb értékpapírnak az elektronikus számítógépben tárolt, illetve általa kiállított értékpapírt tekinthetjük.
A jelentős számú, rövid lejáratú értékpapírokat a számítógép memóriájában tárolják (elektronikus jelként, mint könyvelési tételt) a mindenkori tulajdonos nevén. Hazai viszonylatban ilyen pl.: a zártvégű OTP II., III. Értékpapír Alap befektetési jegyek jegyzése alapján vásárolt értékpapír.
Vissza