Az erkölcs és a vallás két forrása

Előszó

Henri Bergson utolsó nagy műve: Az erkölcs és a vallás két forrása (Les deux sources de la morale et da la religion) 1932-ben jelent meg.
Babits Mihály, aki az első jelentős tanulmányt írta 1910-ben Bergson filozófiájáról (újra közölték a Teremtő fejlődés 1987-es reprint kiadás elején), 1933. március 16-án a Nyugatban ismertette a "várva várt" könyvet: "Az elsők közt voltam, akik a nevét Magyarországon leírták. Azóta ez a név kiirthatatlanul beivódott az európai köztudatba. S nem is annyira maga a név, mint a bergsoni gondolkodás. Akit ez a gondolkodás egyszer megérintett: aligha láthatja többet a világot pontosan úgy, ahogy azelőtt volt szokás. Az első érzésem, mikor Bergsont fiatal koromba először olvastam, a fölszabadulás érzése volt. Ez a gondolkodó kétségtelenül megszabadította a filozófiát a "természettudományos" és agnosztikus század bizonyos fojtó előítéleteitől és csüggedéseitől, s közvetlen adatokból s pszichológiai tapasztalatokból indulva ki, az empirikus naturalizmust a saját fegyvereivel verte meg. Ezzel ismét utat nyitott a metafizika felé, mely az emberi szellemnek örök és megtagadhatatlan szomjúsága, s melyet Kanton kezdve már annyian megöltek, hogy a XX. század elejére már tökéletesen halottnak látszott." A teremtő fejlődés végén, 1907-ben, Bergson jelezte, hogy majd foglalkozik az istenkérdéssel; hosszú ideig hallgatott erről. "A bosszú attente után végre itt van a kezemben a könyv, mely Bergson filozófiai művét az erkölcsi és isteni problémák véggondolásával betetőzi: Les deux sources de l morale et de la religion." (Babits M.: Könyvről könyvre, Magyar Helikon 1973, 110-120.) Babits ezután az említett Nyugat-számban és még az április 10-i számban értő elemzést ad arról a könyvről, amelyben Bergson - a keresztény misztikusokat tanulmányozva - eljut a Szeretet-Istenig.
Bergson nagy műveit tanítványa és kiváló értelmezője, Dienes Valéria fordította magyarra. A Két forrás kivételével nyomtatásban is megjelentek ezek a fordítások. Az erkölcs és a vallás két forrása c. mű fordításának gépelt szövegét az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában (Fond 223) találtam meg Dr. Dienes Valéria hagyatékában, és most a filozófusnő fia, Dr. Dienes Gedeon szíves engedélyével tesszük közzé. Vissza

Fülszöveg

Henri Bergson (1859-1941) a huszadik század első harmadában a legnépszerűbb francia filozófus volt, az egyetlen, akinek művei az átlagolvasót is elérték, s hatása az irodalomban is jelentős. A belső élet felé fordulásával, gondolatainak lírai áradásával, az érzelmek hangsúlyozásával az értelemmel szemben Bergson olyasmit hozott a filozófiában, mint a szimbolizmus a költészetben vagy az impresszionizmus a festészetben.
Utolsó nagy műve, Az erkölcs és vallás két forrása 1932-ben jelent meg, melyet Babits Mihály így méltatott a Nyugat hasábjain: "Az elsők közt voltam, akik a nevét Magyarországon leírták. Azóta ez a név kiirthatatlanul beivódott az európai köztudatba. S nem is annyira maga a név, mint a bergsoni gondolkodás. Ez a gondolkodó kétségtelenül megszabadította a filozófiát a "természettudományos" és agnosztikus század bizonyos fojtó előítéleteitől és csüggedéseitől, s közvetlen adatokból s pszichológiai tapasztalatokból indulva ki az empirikus naturalizmust a saját fegyvereivel verte meg. Ezzel ismét utat nyitott a metafizika felé, mely az emberi szellemnek örök és megtagadhatatlan szomjúsága..."
Bergson művét tanítványa és kiváló értelmezője, Dienes Valéria fordította magyarra. Vissza