Az érem 1991/1.

Fülszöveg

Részlet a könyvből:
A hamisítás évezredek óta űzött ipar. Mindent hamisítottak, már a legkorábbi időkben, és nem csak pénzekre gondolok itt. Így az ókori Egyiptomban utánozták a drágaköveket üvegpasztából, és feltehetően nagy haszonnal adták tovább őket. Már a pre-mükénéi időkben is virágzott a hamis gyöngyökkel való üzletelés. Senecától értesülünk arról, hogy az időszámításunk előtti I. században Rómában egész műhelyek foglalkoztak hamis drágakő gyártásával. Azonban úgy az ó-, mint a középkorban megközelítően sem volt olyan óriási ez az ipar, mint a legújabb korban, amikor a műtárgyak gyűjtése divattá vált. Gyűjteményekről már az ókorban is hallunk pl. az alexandriai és a pergamoni nagy könyvtárak is évszázados gyűjtés eredményének köszönhetők. Tényleges, a művészetek legkülönbözőbb területéről történő tárgyak gyűjtéséről, így: könyv, érem, üveg, ötvöstárgyak, bútorok, textíliák csak a quatrocentótól beszélhetünk. A reneszánsz művészet szellemisége, az antik művészet felélesztése, illetve motívumainak újrafelhasználása jegyében indult meg a régi tárgyak gyűjtése, illetve antikizáló tárgyak készítése. A XVI. században Golczustól értesülünk arról, hogy összesen 950 éremtárat keresett fel Olasz-, Francia- és Németországban, Hollandiában és a Németalföldön. Ezek az éremtrak akkor még nem voltak nyilvános gyűjtemények. Egy-egy királyi, hercegi udvar, vagy gazdag főúr tulajdonába tartoztak. Később ezek lettek a XVIII-XIX. században alapított múzeumok alapgyűjteményei. A reneszánsztól a gyűjtés egyre szélesebb körben terjedt el, vált kedveltté. Az ipari fejlődés, az egyes országok gazdasági helyzete, fellendülése növelte a gyűjtők számát, a műtárgyak iránti keresletet. A kereslet növekedése nem állt arányban a műtárgy- kínálattal. Ez a szituáció vezetett azután a műtárgyak, közöttük a nem forgalmi pénzek hamisításához is. A pénzhamisításnak kétféle arculata van: egyszer az adott időben forgalomban lévő pénzek hamisítása, a második arculat: a megelőző korok pénzeinek hamisítása. Ez a műtárgy hamisításnak minősül. A német nyelvben külön kifejezés van a kétféle tevékenységre (magyarul sajnos nem), a "Falschmünzer" szó a forgalmi pénzek hamisítóját jelenti, és a "Münzfälscher" pedig a műtárgy pénzek hamisítóját jelöli. Mindkét tevékenységnek közös vonása, hogy mindkét dolog nyerészkedés céljából történik.
Most először a forgalmi pénzek hamisításáról fogok beszélni, egy kicsit áttekintve az ókortól kezdve, a római korral bezárólag a dolgot, a továbbiakra nem térek ki. Bár nagyon kellemes történetek vannak az újabb korból pénzhamisítás kapcsán. Vissza