Az Erdélyrészi medencze harmadkori képződményei I.

Előszó

Midőn 1872-ben tanári székemet a megnyilt kolozsvári egyetemen elfoglalám, többi között az erdélyrészi harmadkori (terciér) képződmények tanulmányozását is tűztem ki magamnak czélul. Ezen czélnak elérésére a már meglevő irodalom alapján megkezdvén Kolozsvár legközelebbi vidékének földtani kutatását, csakhamar azon meggyőződésre jutottam, hogy e téren még igen sok a teendő. Kitűnt azonnal, hogy egyrészt a rétegsorozat eddigi megállapítása s az erdélyrészi medencze más területein előforduló harmadkori rétegekkel való egybevetése hiányos vagy téves, másrészt a különböző képződmények föltűntetése a Hauer-féle átnézetes térképen ugyanazon okoknál fogva igen tökéletlen. Földtani kutatásaim gyorsan haladtak Kolozsvár közelebbi vidékén, hová gyakori kirándulásokat tehettem s hol számos tanulságos föltárást, átmetszetet és gazdag új kövület-lelőhelyeket fedeztem föl. Már a második évnek végén összeállítám addig szerzett megfigyelési adataimat, mikhez Kolozsvár vidéke részletesebb földtani térképét is mellékelém. A teljes rétegsorozattal akkor azonban magam sem voltam tisztában; csak miután a következő nyarakon az erdélyrészi Múzeum-Egylet anyagi támogatásával Kolozsvártól mind tovább és tovább haladtam, szereztem arra vonatkozólag lassanként biztosabb ismereteket. Az ötödik évben (1877) annyira jutottam már ezen tanulmányaimban, hogy a kolozsvári szegélyhegység összes harmadkori képződményeinek rétegtani viszonyaival tisztában voltam; mire aztán az erdélyrészi medenczének földtanilag érdekesebb pontjait kezdém sorban meglátogatni és behatóan átvizsgálni annak nemcsak üledékes, de kitörésbeli terciér képződményeit is. Az 1877. évnek nyarán beutaztam a Lápos-folyó vidékét, fölhatoltam a Nagy-Szamos mentén Ó-Rodnáig, onnan Beszterczén és SzászRégenen át, a Maros völgyén föl a Gyergyóba, s a Hargitán át Parajdra, Korondra és Székely-Udvarhelyre jutottam, mindenütt észleleteket téve és gyűjtve. Vissza