Az erdélyi római katolikus egyház

Fülszöveg

Erdély története mindig egyedi vonásokat mutatott az anyaország históriájához képest. A 20. század első felének erdélyi római katolikus egyháztörténete is sajátos arculattal bír. Első szakaszában, amely Sas Péter olvasatában a századfordulótól az első világháború befejezéséig nyúlik el, a teljes egységet alkotó egyházkormányzat képe rajzolódik elénk. A második időszakban, amely a hatalomváltozástól a második világháború végéig tartott, az egyház nemzetfenntartó feladatának az egyház és az iskola összekapcsolását tekintette. A szerző természetesen nyomon követi, hogyan határozták meg a cselekvés lehetőségeit a Vatikán és Románia között megkötött állami egyezmények. A kötet utolsó részében pedig a szerzetesrendek felszámolásáról, a „békepapi rendszer" kiépítéséről kapunk képet. Megismerhetjük közben Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron püspök erőfeszítéseit, amelyet az újrakezdés vagy a továbbélés érdekében fejtettek ki. A függelékben három jeles személyiség (Hirschler József, Bíró... Tovább

Fülszöveg

Erdély története mindig egyedi vonásokat mutatott az anyaország históriájához képest. A 20. század első felének erdélyi római katolikus egyháztörténete is sajátos arculattal bír. Első szakaszában, amely Sas Péter olvasatában a századfordulótól az első világháború befejezéséig nyúlik el, a teljes egységet alkotó egyházkormányzat képe rajzolódik elénk. A második időszakban, amely a hatalomváltozástól a második világháború végéig tartott, az egyház nemzetfenntartó feladatának az egyház és az iskola összekapcsolását tekintette. A szerző természetesen nyomon követi, hogyan határozták meg a cselekvés lehetőségeit a Vatikán és Románia között megkötött állami egyezmények. A kötet utolsó részében pedig a szerzetesrendek felszámolásáról, a „békepapi rendszer" kiépítéséről kapunk képet. Megismerhetjük közben Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron püspök erőfeszítéseit, amelyet az újrakezdés vagy a továbbélés érdekében fejtettek ki. A függelékben három jeles személyiség (Hirschler József, Bíró Vencel és P Benedek Fidél) pályafutásának részletes bemutatása kap helyet.
SAS PÉTER (1954. október 1.) Budapesten született. A középiskola elvégzését követően (1972) az ELTE bölcsészkarán szerzett magyar-történelem szakos tanári oklevelet (1977). Ezután dolgozott az OSzK-ban, a Corvina Kiadónál, az Országgyűlési Könyvtárban, majd az MTA Történettudományi Intézetében, 1996-tól hosszabb időn át szellemi szabadfoglalkozású. Jelenleg az MTA Irodalomtudományi Intézetében tudományos kutató. Amint számos publikációjából is kiderül, érdeklődésének homlokterében az erdélyi irodalom és művelődéstörténet áll.
FONTOSABB MŰVEI: „Kőből, fából házat igékből várat". In memóriám Kos Károly 1883-1983 (1983), „Nem spekuláltam, éltem " Válogatás Kos Károly születésének 100. évfordulójára (1983), Kós Károly emlékezete (1984), Ódon Erdély. Művelődéstörténeti tanulmányok (1-2. köt., vál., szerk., előszó, 1986), A kolozsvári Szent Mihály templom (1998), A kolozsvári piarista templom (1999), A kolozsvári ferences templom (1999), P Bendek Fidél: Csik-somlyó (bev. tanúim., 2000), Herepai János: A kalotaszegi templomok (szerk., előszó, 2001), A politikus Kós Károly (2002), P Benedek Fidél: Az Erdélyi Ferences Rendtartomány (1-2. köt., vál., szerk., 2002), Herepai János: A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből (szerk., előszó, 2002), Kelemen Lajos: Dr. Gidófalvy István (szerk., tanúim., jegyz., 2002), Kolozsvár 1867-1919 (Mesélő képeslapok, 2002), A Szamos parti Athén (2003), Kós Károly levelezése (összegyűjt., szerk., tanúim., jegyz., 2003), Kós Károly művészete (2004), Torony vigyázó. Debreczeni László műhelye (összeáll., szerk., előszó, 2005). Vissza