Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai 1705, 1707-1710

Előszó

A kuruc függetlenségi háború erdélyi története tulajdonképpen nem másból áll, mint a nekilendülések, újrakezdések és vereségek hullámhegyeiből és völgyeiből. A "Tündérország" gyors változásai, tűnékeny fényei és komor árnyai mögött azonban nagyon is reális társadalmi, politikai és katonai tényezők állottak. Ennek a rövid bevezetőnek természetesen nem lehet feladata Erdély kuruckori történetének megírása, csak azokat a körülményeket vázoljuk fel röviden, amelyek a közölt iratok keletkezését meghatározták.
Amiként Erdély különállásának kialakulásánál külső tényezők munkáltak, vagyis Kelet-Európa térségében a nemzetközi erőviszonyokban a XVI. század elején bekövetkezett változás, ugyanúgy sorsának későbbi alakulásába is e tényező meghatározóan szólt bele. Amíg a két nagyhatalom, az Oszmán Birodalom és a Habsburg-monarchia közötti erővonal lényegében állandó volt, Erdély helyzete is többé-kevésbé stabilnak mondható: elismerve a porta fennhatóságát, belül élhette a maga hagyományos önálló életét. Baj legfeljebb akkor keletkezett, ha valamelyik fejedelem átlépte az erdélyi politikának ezt az alaptörvényét. Amikor azonban a XVII. század végén ez az erővonal jelentősen keletre tolódott el, s Erdély egyértelműen a Habsburg-birodalom uralmi körzetébe és fennhatósága alá kerül, a helyzet megváltozik. A különálló Erdély történelmi okai és feltételei ezzel megszűntek, de mind az udvar hozzájárul, mind maga az erdélyi nemesség ragaszkodik a másfél évszázadon át létezett állapot fenntartásához. Ebben természetesen mindkét fél saját érdekét tartotta szem előtt. Vissza