Az építészeti forma

Előszó

A forma, az építészeti forma fogalma is közhasználatú. Értelmezése mégsem szükségtelen, mivel jelentésének meghatározása a szokványosnál mélyebbre hatoló vizsgálódással ellentmondásokba ütközik és a tisztázatlan kérdések sokaságát veti fel. Ezek megválaszolására a szerző tervező-építészeti tevékenysége és egyetemi munkája során mintegy három évtizede törekszik: gondolatait összegzi e könyv, amelyből kitűnik, hogy az építészeti formálás fogalma nem szűkíthető le az épület megformálására, mint ahogyan e tekintetben nem elégedhetünk meg sem a stílusok sajátosságainak a meghatározásával-értékelésével, sem a technológiai vagy funkcionális tulajdonságok vizsgálatával.
E könyv arra vállalkozik, hogy a geometrikusan elvonatkoztatott elemi formák, a felületi alapegységek, a tér és tömeg kapcsolata, vagyis az alakzatok alapsejtjeinek rendszerezésével, az egyszerűtől a bonyolultan összetett formálásig értelmi hidat teremtsen. Elméleti és gyakorlati összefüggések bemutatására törekszik: a kompozíciós törvényszerűségek logikusan egybekapcsolódó láncolatának érzékeltetésével az ésszerű építőgyakorlat, többek között a sorozatgyártás, továbbá a környezetformálás társadalmi fontosságú problémáinak a megoldásában kíván részt venni. Felfogása szerint az építészeti forma mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban, az egyszerűtől a bonyolultig, összefüggő egységet alkot. Az építészet témakörét ezért széles határok között, a belső berendezés részleteitől a város-, sőt a tájépítészet áttekintéséig vizsgálja, hogy feltárja az ember és az organikus környezetbe illeszkedő, mérnöki létesítményeket is befoglaló építészet közötti elválaszthatatlan, különböző jelentéstartalmat, rendeltetést kifejező kapcsolatot. Vissza