Az építészet és képzőművészet története III.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A későközépkorban s az újkor elején Firenze volt a polgári fejlődés "klasszikus" hazája. Itt bontakoztak ki legtisztábban és legösszetettebben azok a társadalmi feltételek, melyek a XV. sz. kezdetén a középkori világfelfogás teljes bomlásához vezettek, s előidézték azt a mélyreható változást, mely alig másfél évszázad alatt forradalmasította a tudomány és a művészet minden területét. Ez a forradalom, a reneszánsz, nem azonos módon, és nem egyidőben játszódott le Európa összes országában. Firenzében a fejlődésnek már egy egész jelentős korszaka lezárult, amikor Észak-Itália kezdett megismerkedni az új törekvésekkel, Európa egyéb részein pedig még töretlenül élt a gótika. A reneszánsz kialakulásának, s korai fejlődésének története lényegében véve Firenze története. Itt született meg, innen sugárzott szét a XV. sz. második felében Itália északi városai felé, s hódította meg a XVI. sz. folyamán egész Európát. S bár a későbbiekben csak ott honosodott meg, s indult önálló fejlődésnek, ahol kialakulásának társadalmi feltételei egyébként is adottak voltak - az itáliai városállamokban, Franciaországban, Németalföldön és Angliában - a firenzei indulás hatását sohasem tudta teljesen levetkőzni.
Firenze a textiliparnak köszönhette azt a kiemelkedő szerepet, melyet az újkori műveltség megteremtésében játszott. Textiliparának gyökerei még a XII. sz-ba visszanyúlnak, de csak később, a XIII. sz. közepén indult valóban virágzásnak. Ekkor kezdődött el az a két évszázados gazdasági fellendülés, melyhez hasonlóval az akkori Európában sehol nem találkozunk, és amely Firenzét az ipar és a kereskedelem fejlődésének legjelentősebb európai központjává tette. Méreteire jellemző, hogy a két legfontosabb céh - a textilkikészítők és textilfestők céhe, az un. Calimala, és a szövőcéh, az un. Lana - már 1338-ban 200 vállalkozót egyesített, s ez a kétszáz vállalkozó foglalkoztatta a város összlakosságának egyharmadát, megközelítőleg mintegy 30 000 embert. A munka még teljesen középkori módszerekkel folyt. De éppen az elmaradott kézműves módszer és a nagyüzemi méret ellentéte alakította ki á firenzei ipar sajátos jellemzőit, az erős specializálódást és az abban a korban szokatlanul magas szintű szervezettséget. A tulajdonos már nem vett részt manuálisan a termelésben, mint ahogy a középkori mester, hanem csak szervezett és irányított. Mégpedig - s ez a firenzei ipar lényeges vonása - a termelés teljes folyamatát irányította, a nyersanyag beszerzésétől kezdve a feldolgozáson keresztül az áru piaci értékesítéséig." Vissza