Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története

Előszó

A Rektori Tanács 1966. február 2-án így határozott, hogy felszabadulásunk 25. évfordulójára megíratja az Egyetem negyedszázados történetét. Az ilyen visszapillantás nemcsak az emlékezés méltó formája, de egyúttal tanulság is, mert fény derül azza az útra, amelyet Egyetemünk 1945 óta megtett, és amelynek egyes részleteit, forulóit lassanként homályba borítja az évek múlása. A nagy hagyományokkal rendelkező budapesti Tudományegyetem a 25 év alatt megnyitotta kaput a nép fiai számára és oktató-nevelő munkája szellemében, tartalmában és módszerében szocialista egyetemmé alakult át.
Egyetemünk alapítását és történelmének régebbi szakaszait : Kazy Ferenc, Fejér György és Pauler Tivadar részletes forrásértékű munkái mellett elsősorban abból a négy kötetből ismerhetjük meg, amelyek fennállása 300. évfordulója alkalmából az Egyetem négy karáról 1935 és 1938 között megjelentek. 1935-től kezdve azonban Egyetemünk története megíratlan és néhány részletkérdés kivételével feldolgozatlan a felszabadulás utáni 25 év története is. 1960-ban, a 325. évforduló alkalmából készülő összefoglalás csak röviden mutatja be a felszabadulás óta történt főbb eseményeket. Vissza

Fülszöveg

Hogyan tükröződik az ország életében végbement történelmi átalakulás a több mint 300 éves Egyetem életében, hogyan egyeztethetők össze a hagyományok és a korszerű követelmények - ezekre a kérdésekre igyekszik feleletet keresni a tanulmánykötet.
Amikor 1945 tavaszán megindult a munka, el kellett tüntetni a háború ütötte sebeket, el kellett tüntetni a háború ütötte sebeket, meg kellett teremteni az oktatás elemi feltételeit. Az újjáépítésnek ebben a szakaszában a segítség különféle formái között külön említést érdemel az MKP által Munkások a tudományért - tudósok a munkásokért néven kezdeményezett társadalmi mozgalom. Ennek az emlékét nem homályosítja el, hogy az elmúlt negyedszázad alatt nemcsak a régi épületek újultak meg, de az Egyetem új épületekkel is bővült.
A változás külsőleg abban mutatkozott, hogy az Egyetem 1950-ben felvette Eötvös Lóránd nevét és a még középkori eredetű négy kar küzül a Hittudományi és az Orvostudományi önállósult, a természettudományok pedig külön kart kaptak. Megnövekedett a hallgatóság száma és az oktatótestület. Az Egyetem megnyitotta kapuit a munkásosztály és a dolgozó parasztság gyermekei számára. Az esti és a levelező tagozat megindításával lehetővé tette a tanulást azok számára, akik a régi rendszerben nem juthattak el az egyetemre.
Megváltozott az oktatás szelleme a marxizmus-leninizmus bevezetésével, amelyet a hallgatók mint általánosan kötelező tárgyat tanulnak, és amely egyúttal áthatja a szaktárgyak tanítását is. A módszerek is fejlődtek. Az előadások mellett, amelyeknek az új oktatásban is megvan a jelentőségük, egyre komolyabb arányt nyernek a gyakorlati foglalkozások. Vissza