Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának története 1635-1985

Előszó

Egyetemünk régi szép hagyománya, hogy a százados és félévszázados évfordulók alkalmával visszatekint a maga mögött hagyott útra. A tradíció ápolásának jegyében határozta el az Egyetemi Tanács, hogy az alapítás 350. évfordulója alkalmából újból megíratja az egyetem történetét. Az egyetem egészének történetét csakúgy, mint az egyes karok történetét, legalábbis addig az időpontig terjedően, míg ez utóbbiak az egyetem kebelébe tartoztak.
Jelen kötettel az egyetem legrégibb és mindmáig az egyetem kebelében működő fakultásának, a Bölcsészettudományi Karnak a történetét veszi kézbe az olvasó. Az idő rostáján lepergett háromszázötven esztendő során persze ez a fakultás is sokat változott. Az első több mint kétszáz év során csupán az volt a feladata, hogy előkészítsen a teológiai, illetve a jogi karon folytatandó tanulmányokra, és csupán a múlt század közepén nyerte el a többi fakultással való egyenjogúságot. E század közepén a tudományok differenciálódásának megfelelően önálló fakultássá alakulva kiváltak belőle a természettudományi szakok, és a Bölcsészettudományi Kar ettől kezdve csak a humán tudományokat foglalta magába. Az ötvenes évek során rövid időre még maga a Bölcsészettudományi Kar is két önálló fakultásra oszlott. A jellegben és a struktúrában mutatkozó változások ellenére ebben a fakultásban mutatkozik meg leginkább háromszázötven éves egyetemünk folyamatossága. Az alapítás után ezen a karon indult meg először az oktatás, és ennek a karnak a kapui az eltelt háromszázötven esztendő során minden szeptemberben megnyilottak.
A kötet szerzői ennek a háromszázötven esztendős, megszakítás nélküli történetnek a bemutatására vállalkoztak. Az első századok történetét rövidre fogták. Részint azért, mert a kar történetét az első világháború végéig terjedően Szentpétery Imre a háromszázadik évforduló alkalmával nagy részletességgel megírta, részint azért, mert ennek az időszaknak a forrásanyaga nagyrészt veszendőbe ment. Pázmány Péter annak idején azért jelölte ki Nagyszombatot az egyetem székhelyéül, hogy alapítását a háború pusztításaitól megóvja. Viharos évszázadunkban sajnos a háború az egyetem későbbi székhelyét, fővárosunkat is elérte, és a bölcsészeti kar iratanyagának nagy része a tűz martaléka lett. Az első századokkal foglalkozó fejezetek szerzői bőven meríthettek viszont az örvendetesen gyarapodó felsőoktatástörténeti és tudománytörténeti irodalom termékeiből, és ebben a vonatkozásban hasznosan egészíthették ki a kar történetéről korábban meglévő ismereteket. Az utolsó évtizedek története jóval részletesebb, tekintettel arra, hogy az ott közöltek nagyobbik része új információ.
A kötet szerzői márcsak terjedelmi korlátok miatt sem foglalkozhattak részletesen a kar egyes tanszékeinek történetével. Az ezzel kapcsolatos tájékozódáshoz a tanszékekről és a tanszékek vezetéséről a függelékben közölt összeállítás nyújt információt. Ugyancsak a függelékben található a bölcsész rektorok és a bölcsészkari dékánok 1935-ig visszanyúló jegyzéke.
Budapest, 1987. július
A szerkesztő Vissza