Az endrődi parasztemberek élete a századfordulótól

Előszó

A tíz kötetre tervezett sorozat harmadik kötetét tartja kezében, Kedves Olvasó. Az első két kötet volt: Az endrődi gyerekek élete a századfordulótól; a második kötet volt: Az endrődi asszonyok élete a századfordulótól. A negyedik kötet témája a jeles napok endrődi hagyományainak feldolgozása lesz, megjelenését 1994-re tervezzük.
A harmadik kötet az endrődi parasztemberek életét mutatja be a századfordulótól 1944-ig. Ez az időszak megegyezik a faluhoz tartozó tanyavilág kiteljesedésével. A tanyai életmód nálunk is a jobbágyfelszabadítás után kezdődött, és - miután a lakosság gyorsan szaporodott, a századfordulóra a falu határában már minden földet elfoglaltak az emberek. Nem sok idő múlva előállt az a helyzet, hogy a faluhoz tartozó földterület nem tudta eltartani a lakosságot. Ekkor kezdték elhagyni az emberek a falut, mentek a „megélhetőség" után. Kivándoroltak Amerikába, elmentek kubikra, summásnak, cselédnek. Talpraesett, okos embereket adott Endrőd országnak-világnak, miközben maga a falu visszafejlődésnek indult. 1930-ban a lakosság 13928 volt, ma alig 6000.
Az Endrőd környékén élő parasztság élete 1948-ig viszonylagos nyugalomban telt. Átvészelték a két háborút, a gazdasági világválságot, éltek, ahogy lehetett. A tanyavilág végleges megszűnésének oka az 1960-ban kicsúcsosodó, ún. „általános szocializálás" volt. „Az a paraszti élet, ami vót a háború előtt, az vissza nem gyün soha. Vót abba jó is, vót abba rossz is." - mondja az egyik adatközlőnk. Kötetünk sem visszasírni szándékozza az akkori életet, hanem bemutatni: ez a világ számos érték hordozója volt. Meggyőződésünk, hogy - egyéb gazdálkodási formák mellett - a tanyás gazdálkodásmódnak is volt létjogosultsága, és nem a megszüntetés, hanem a korszerűsítés lett volna mindnyájunk érdeke.
Ebben a világban - úgy tűnik - a természeti és a gazdasági törvények a fontosak. Amikor már a politika is megjelenik, az semmi jót nem hoz a parasztságnak. Az emberek természetközeiben éltek, életritmusuk azonos volt a természet ritmusával egy napot tekintve is, és egy évet tekintve is. Amikor a nap lement, a tanyán elcsendesedett minden; úgyszintén: tavaszkor kezdték, őszkor befejezték a munkát, télen pedig „teleltek". A munkájuknak volt eleje és volt vége, volt idő pihenésre, ünnepeiket méltó módon megtartották. Az időjárásra kellett figyelniük, az állatbetegségekre, a növények fejlődésére. Még ha a csapásokat figyelembe vesszük, akkor is azt mondhatjuk, hogy nyugodt életük volt. A bajban is összefogtak, hiszen mindenkinek az volt az érdeke, hogy segítsék egymást. Ezeknek az embereknek az egymáshoz való viszonya mindmáig példa értékű. Nem irigykedtek egymásra, hiszen - egy-két kivételtől eltekintve - csak igen nehéz munkával tudott bárki is előre haladni. Tisztelték-becsülték egymást. Az adott szónak nagyobb hitele volt, mint manapság egy sokoldalas szerződésnek. Vissza