Az én vizuális nyelvem

Előszó

Részlet a könyvből:

"Molnár Gyula a képalkotó

Molnár Gyula pályafutása különös időszakban kezdődött, az 1960-as évek végén, a '70-es évek elején, amikor nagyon sok minden megváltozott a magyarországi vizuális kultúra terén. A korábban nagyon szigorú, világtól való elszigeteltség lassan megszűnt, ha nehezen és ritkán, de alkalmak adódtak a "nyugati utazásokra", a világ művészeti eseményei, fejleményei, legfontosabb irányai már idehaza is ismertté lettek.
Az információkért persze keményen meg kellett dolgozni, de ez egy művészet sem riasztott el: ugyan a világ művészetének különféle szeletei nem mindig valós értéküknek megfelelő interpretációban részesültek idehaza, olykor a fáziskésések is okoztak furcsaságokat, de a kulturális vasfüggönyön mindenesetre repedések keletkeztek. Másrészt a '70-es évek a képalkotásnak kevésbé kedvező időszakot hoztak a világ művészetében is: ekkor zajlott a modernitás utolsó fejezete, az avantgárd vége, a konceptuális művészetfelfogás sokkal nagyobb hangsúlyokkal volt jelen a művészeti közgondolkodásban, mint a tárgy- vagy képalkotás. Nálunk persze a hangsúlyok másutt voltak, a "hivatalos művészet" sáncai között nagyon másról szólt a fontossági sorrend, mint az azon kívül elhelyezkedő, sok tekintetben csak a második nyilvánosság előtt megjelenhető művészet terepén. Ez többféle különút lehetőségét nyitotta meg: Magyarországon a '70-es évek például a grafika virágkorát hozta, ami az egyetemes művészetben például korántsem volt így. De egy sor műfajban történt ez így, textil, kerámia, film, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük. Közös bennük, hogy olyan határterületek voltak, ahol a kulturpolitikai szigorkodás nem sejtett veszélyt, a kánontól való eltérést és hasonló dogmák megsértését. A pályája kezdetén tartó művész teljes természetességgel kapcsolódhatott minden ilyen törekvéshez, ezt tette Molnár Gyula is.
A design, a plakáttervezés terén, ha lehet, még komplikáltabb volt a helyzet. Egyrészt léteznek nagyon erős művészeti hagyományok, a '20-as '30-as években a közösségi terek - városi terek, utca - látványformálásában képalkotók, képzőművészek aktívan vettek részt Kassáktól Bortnyikig, Pécsi Józseftől Konecsniig. Másrészt a látvány- és formatervezés még nem volt olyan meghatározó fontosságú terület, mint amivé lett az elmúlt három évtizedben." Vissza