Az én városom (dedikált példány)

Fülszöveg

Van, kérem szépen, Szegednek sok nagyszerű tulajdonsága, például kicsi, fényes, izzadságszagú, sokszor szajháskodik, itt élt Juhász Gyula, meg Baka István, illetve kedvesek az emberek. Ó, én ezt komolyan mondom, a legkomolyabban, hogy a szegedi polgárok kedvesek, mint a friss méz. Hanem ám egy másik fontos szegedi tulajdonság az lenne, hogy a várost mindig ki kell találni. Mármost valamit csak úgy, hipp, hopp, kitalálni egyáltalán nem egyszerű dolog, gondoljunk csak arra, hány millió év ment el a kerékre, a megváltásra vagy az akasztófára, és például a nő föltalálása se ment első teremtési lendületre, bizony volt az ügymenetben nem kevés bizonytalankodás. Szeged folyamatosan kitalálásra, felfedezésre, meghódításra és birtokba vételre vár. Aki messziről jön, azt hiszi, tudja, hova jön. Boldogan rohan, ha hívják, és a batyuja tele van csinnadratta reményekkel. Amikor viszont megérkezett, és itt van, nocsak, nocsak, már egyáltalán nem tudja, hol van. Forgolódik hevesen, bámul maga mögé, ha, hát persze, ismerős a hely, de azért mégis. Így közelről egészen más. Odanyúl, fogná a dolgot, Szeged szívét, lelkét, szellemét, nocsak, hát nem fog semmit. Szzzzzzz, és kihúz a talpából egy helyiérdekű szögecskét, az oldalából egy rozsdás kis kést, jé, ez meg hogy került ide? Itt szurkálnak, hátba döfnek, szoktak itt árulkodni, följelenteni, hm? szoktak itt, kérem szépen, mutyizni? Nagy sárga házakban, bizonyos főhelyeken, a lélek harangos vitrinjeiben szoktak mutyizni? Ó dehogy, itt nem szoktak mutyizni. Itt mindenki becsületes, okosabb az átlagnál, a nők, mint százezer csábító napraforgó, na jó, a Klébersberg szobornak egy kicsit vékony a törzse, a Kárász utcán nincs fa, a Színház meg, pszt, elég. Na jó, egy kicsit szoktak itt mutyizni. De csak egy kicsit. Itt kérem, kicsi mutyikák vannak, nem olyan nagy a mocsár, hogy elnyeljen, csak sáros leszel. Sáros lesz a szád, jó, de attól még tudsz beszélni, szavalni, énekelni. Tehát. Olyan város Szeged, mintha nem lenne, és ami nincsen, csak azt lehet kitalálni. Tehát akkor találjuk ki gyorsan? Ó, nem ilyen egyszerű a dolog. Szeged azért fantasztikus hely, mert miközben nincsen, mégis van. Tehát, aki nem értené: Szeged van, vagyis nincsen. Vagyis ki kellene találni, miközben már kitalálták, de ha kitalálod, akkor az nem jön be. Na, ennek ez drága ellentmondásnak a mesgyéjén jön-megy a szűrős hegyű ceruzájával Németh György barátom, miközben kitalálja, folyamatosan kitalálja nekünk Szeged városát. tudjuk, hogy amit egy karikaturista mutat minekünk, az nincsen. Hogyan is lenne?! Á, biztosan nincsen. Na de ha mégis, hm? Vissza