»Az én uram«

Előszó

Ez a könyv nem életleirás és nem regény, a képzeletnek nincsen benne semmi szerepe. Ami benne van, szóról-szóra igaz minden, de azért mégse életrajz, hanem csak a hü valóságot feltáró bepillantás egy az átlagon messze felülemelkedő polgárnak, a "polgár" fogalom igazi megtestesitőjének az életébe. Azok számára irtam, akik ismerték és megható módon szerették. És azok számára is irtam, akik nem ismerték és gyülölték. Akik ezek közül utóbb valahogyan közelébe jutottak változatos életében, mindegyiknek a gyülölete szeretetté változott az ismeretség által: legragaszkodóbb barátaivá lettek a volt ellenségei, ha módjukban volt közelről bepillantani nemes, jó szivébe és édes kedélyébe. Tanitásul szántam e könyvet annak a megismertetésére, hogy a zseník is tudnak jó családapák lenni és hogy az Übermenschnek, vagy ahogyan egy ötletes magyar iró ezt a szót leforditotta, az oromembernek nem jellembeli kelléke, hogy kiméletlenül keresztülgázoljon az embereken. lehet valaki ugy is nagy a nagyok között, hogy a szive lágy és a lelke résztvevő legyen. Akiről én ezt a könyvet irtam, az rajongóan tudott szeretni és egyáltalában nem tudott gyülölködni. Azt akarom, hogy ezután a kis könyv után őt se gyülölje senki és ha ezt elérem, akkor nyugodtan és boldogan megyek utána, mert földi küldetésemet ezzel befejeztem és mert tudom, hogy ő nagyon vár engem, minta hogyan várt mindig és mindenütt, ha valami okból távol voltam tőle... Vissza