Előszó
Részlet a 2. számból:
A NAGYMAMA.
Már alkonyodott, amikor az öreg Bozóky báróné kilépeti a park óriási rácsoskapuján. Döngve csapódott be mögötte a kapu, amelynek hegyes lándzsákban végződő vasrúdjain egyetlen tanyai gyermek sem tudott átkapaszkodni. Bár igaz, hogy nem is merték megkísérelni a veszélyes tornászmutatványt, mert jól tudták, hogy az ősrégi parkban két haragos véreb tanyázik. De még a vad kutyáknál is jobban féltek a kastély úrnőjétől, az öreg Bozóky bárónétől.
Most is, hogy a nagyasszony szikár, magas alakja megjelent a kastély előtti széles térségen, a porban hancúrozó tanyai gyerekek rémülten húzódtak a parkot övező hatalmas kőkerítés aljába, a gyávábbak pedig ijedten rohantak a kis tanyai házak mögé, amelyek a tér túlsó oldalán sorakoztak egymás mellé.
De ezen a nyári alkonyaton a nagyasszony észre sem vette a gyerekeket, hanem határozott léptekkel ment a hatalmas tölgyfák árnyékában meghúzódó iskolaépület felé.
Apró virágoskert illatozott a fehérre meszelt házacska előtt, mögötte azonban széles, kopár udvar terült el, magas kerítéssel övezve. Ez az iskolaudvar nagyon hasonlított valami fogház kietlen udvarához. De a báróné így kívánta ezt és senki sem mert ellenkezni.
A nagyasszony belépett a kertkapun és gyors lépteivel elérte a tornácot, ahol már két férfi várakozott rá: az egyik a szomszéd, nagyközség orvosa volt, a másik a község fiatal tanítója. Mindketten mélyen meghajolva fogadták a bárónét és tiszteletteljesen csókolták meg a kezét.
- Hogy van a beteg? - kérdezte a báróné.
- Sajnos, rosszabbul - jelentette halk hangon az orvos. - Feltétlenül és mielőbb kórházba kell szállítanunk, ha lehetséges, holnap reggel.
- Kellemetlen, nagyon kellemetlen! - mormolta a nagyasszony. - Mi lesz akkor az iskolámmal?
A tanító előrelépett.
- Engedje meg, méltóságos báróné, hogy felajánljam a szolgálataimat - mondta a fiatal férfi. - A gyerekek eddig is sokat tanultak, beszéltem már Ágnes kisasszonnyal mindenről. Úgy gondoltuk, hogy átvinném hozzánk a gyermekeket és a község iskolájában levizsgázhatnának, miután nálunk éppen holnap kezdődnek az évvégi vizsgák. Miklós pedig a városi gimnáziumban szintén vizsgázhatna a felügyeletem mellett.
Vissza