Az én tanáraim a pécsi gimnáziumban

Előszó

A Ciszterci Rend hosszú időn át nem tartotta saját hivatásának a tanítást. Bár egyes monostorok már a középkor vége óta létesítettek fiúk számára bentlakásos tanintézeteket, ez mégsem volt tipikus. Csak amikor 1773-ban a jezsuita rendet feloszlatták és ellátatlanul maradtak híres kollégiumaik, másrészt a felvilágosodás óta csak azokat a szerzetesrendeket tartotta elfogadhatónak, amelyek valamilyen társadalmi hasznos tevékenységet fejtettek ki, akkor került arra sor, hogy a ciszterciek vállalják néhány elhagyott jezsuita iskola átvételét. Hazánkban 1776-ban Egerben vették át elsőnek a pásztói ciszterciek a gimnáziumot, majd 1814-ben a pécsi és székesfehérvári volt jezsuita kollégiumok átvételére került sor. Bár sem létszámban (akkor 35 zirci ciszterci szerzetespap tartozott hazánkban a rendhez), sem képzettségben nem voltak e feladatok ellátására felkészülve, néhány évtized elég volt ahhoz, hogy e tanintézetek (melyeket később a bajai és budai gimnázium követett) országosan megbecsült, kiemelkedő oktatási feladatot ellátó intézményekké fejlődtek.
A Baranya megyei Mázán 1890. március 4-én született tehetséges fiú, Brisits Ervin, a Pécsi Ciszterci Főgimnáziumba iratkozott be 1900. szeptember 1-jén és itt érettségizett 1908-ban. A kiváló képességű tanuló éles szemmel figyeli az őt oktató tanárokat, akik, miután ő maga is 1908. aug. 14-én Frigyes néven a ciszterci rend novíciusa lesz, rendtársai, atyai barátai lesznek. A zirci noviciátus és teológiai tanulmánya után a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakos tanári diplomát és bölcsészdoktori diplomát szerez. Apátja az akkor szerveződő, egyetlen saját alapítású, budai Szent Imre Gimnáziumba helyezi tanárnak, ahol hamar feltűnik kiváló képességeivel. Itt tanít 25 éven át. Amikor a gimnázium igazgatóját, Endrédy Vendelt megválasztják zirci apátnak, 1939-ben ő lesz a budai házfőnök és a gimnázium igazgatója. Tudományos munkásságával, Vörösmarty kutatásaival a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, később az irodalomtudományok doktora, c. egyetemi tanár lesz, egyben számos más irodalmi és irodalomtörténeti társaság tagja. 1948-ban a katolikus iskolák államosításával elveszíti helyét a gimnáziumban. Haláláig szegénységben élve egyedül a tudományos kutatásnak szenteli életét. Nagy témája és örök szerelme: Vörösmarty. A ragyogó stiliszta ez években ragad tollat, hogy visszaemlékezve pécsi tanuló éveire megírja nagy éleslátással és kegyelettel pécsi tanárainak portréit, később pedig a pesti Bernardinum-i tanárairól és elöljáróiról ír megemlékezést. Örökké hálásak lehetünk Dr. Brisits Frigyes atyának, hogy írásával élő emléket állított a századforduló pécsi ciszterci tanárainak. Abody Béla, volt tanítványa írja, 1969-ben bekövetkezett halálakor az Élet és Irodalom decemberi számában: "Az ember jövőjébe a múltjából indul, s nem tud tisztességesen tanítani, ha elfelejti, hogy őt is tanították. Emlékezet tartja össze a világot - szokta volt mondogatni." Vissza