Az én Prágám

Fülszöveg

Volt egy török, Mehetned, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed - nem tudom, miért, de valahányszor megkérdezi tőlem egy magyarországi magyar, hogy milyen nyelven szoktam álmodni, s hogy milyen csehországi magyarnak lenni, mindig Móricz Zsigmondnak ez a versikéje jut eszembe. Nem könnyű válaszolnom, már csak azért sem, mert eleve nem érzem magam csehországi magyarnak. A mai napig, hét évvel országunk kettéválása után is csehszlovákiai magyarnak érzem magam, aki történetesen Prágában él, legalábbis egyelőre
Amikor 18 évvel ezelőtt, húszévesen az a merész ötletem támadt, hogy „elugrom" egy kis időre Prágába szerencsét próbálni, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt köszönt majd rám az új évezred. Akkor úgy gondoltam, itt töltök néhány évet, aztán visszatérek szülőföldemre, Csallóközbe
Ám még ennyi év után is gyakran csodálkozó és bámészkodó turistának érzem magam, még mindig csodálattal tölt el a sok új felfedeznivaló ebben a... Tovább

Fülszöveg

Volt egy török, Mehetned, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed - nem tudom, miért, de valahányszor megkérdezi tőlem egy magyarországi magyar, hogy milyen nyelven szoktam álmodni, s hogy milyen csehországi magyarnak lenni, mindig Móricz Zsigmondnak ez a versikéje jut eszembe. Nem könnyű válaszolnom, már csak azért sem, mert eleve nem érzem magam csehországi magyarnak. A mai napig, hét évvel országunk kettéválása után is csehszlovákiai magyarnak érzem magam, aki történetesen Prágában él, legalábbis egyelőre
Amikor 18 évvel ezelőtt, húszévesen az a merész ötletem támadt, hogy „elugrom" egy kis időre Prágába szerencsét próbálni, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt köszönt majd rám az új évezred. Akkor úgy gondoltam, itt töltök néhány évet, aztán visszatérek szülőföldemre, Csallóközbe
Ám még ennyi év után is gyakran csodálkozó és bámészkodó turistának érzem magam, még mindig csodálattal tölt el a sok új felfedeznivaló ebben a városban. Nemrégen tudtam csak meg például, hogy miért az a neve az egyik kisoldali kávéháznak, hogy A beakasztott kávéhoz (U zavésenyho cafe), vagy miért hívják a Moldva folyamágát Ördögároknak (Certovka). Amennyiben erre Önök is kíváncsiak, nincs mese, végig kell olvasniuk ezt a könyvet. Annyira viszont sajnos már otthonosan mozgok itt, hogy az Óváros vagy a Kisoldal legkuszább, legáttekinthetetlenebb zegzugos utcáiban és kapualjaiban sem tudok eltévedni, bár ezt valaha nagyon élveztem. Egyébként én két városban éltem: a szocialista és a kapitalista Prágában - s remélem, könyvemből mindkettőnek a hangulata érződni fog -, hiszen 1990-től új fejezet kezdődött Prága életében, alapvetően megváltoztatva a város hangulatát. Vissza