Előszó
Egyre kevesebben vagyunk, akik valóban átélték, cselekvő részesei voltak 1956 októberében megtörtént történelemnek. Az idő múlásával egyre hamisabb képeket festenek arról, mi is történt. Biztosan...
Tovább
Előszó
Egyre kevesebben vagyunk, akik valóban átélték, cselekvő részesei voltak 1956 októberében megtörtént történelemnek. Az idő múlásával egyre hamisabb képeket festenek arról, mi is történt. Biztosan másképpen látják, akik a „közvetítést" nézik és másképpen látják, akik az eseményekben voltak. Az események sodrából sok-sok részlet látszik, de talán nem vehető észre minden fontos folyamat. Akik pedig távolról - térben és időben, politikai nézetben, - vizsgálják, azok a részleteket talán nem látják, holott a sok személyes részlet összetevője volt a történelmi esemény.
Ezzel a visszaemlékezéssel egy kisember, a „tizen-huszonéves" fiatalember, a magam részleteit szeretném hozzáadni az utókor által elfogadható forradalmi, történelmi eseményt tükröző képhez.
Átélője, cselekvő részese voltam 1956 forradalmának, amely nekem nem 1956 október 23-án kezdődött, hanem 1953 március 5-én, amikor meghalt Joszif Visszarionovics Sztálin. Ebben az írásban viszont nem akarom tükröztetni mindazt, ami az idők során rárakódott az eseményekre, az események emlékére. Azt akarom leírni, amit akkor, abban a tágabban vett időszakban tettem, láttam, gondoltam. Helyenként „elkalandozom", hiszen a történelmi esemény nem egyik napról a másikra következett be, a lakosság egésze, a munkások és parasztok valamint az értelmiség, az egyetemisták, sok-sok apróbb, nagyobb élménye rakódott egymásra és váltotta ki végül is a történelmi eseményt. Az „elkalandozás" talán képes bemutatni, néha milyen apróságok befolyásolják az embert, amikor a nagy döntéseket meg kell hoznia, amikor részt kell vállalnia a történelemben.
Vissza