Az én képem

Fülszöveg

1795. augusztus 9-én született Dukán. Anyja, a Sárvárról eredeztethető Vitnyédi családból származó musai Vitnyédi Terézia. Apja Dukai Takács István, jómódú középnemes. Mindkét családot szoros szálak fűzték Nyugat-Dunántúl nemesi köreihez.
Gyermekkora szülőfalujában telt. Szülei később Sopronba adták, elsősorban a német nyelv miatt, de kézimunkázni, zenélni is tanult itt. Soproni tartózkodását - édesanyja betegsége, illetőleg halála miatt - kénytelen megszakítani.
Judit életkorához képest olvasott, művelt leány volt. Tizenhárom-tizennégy éves korában írta első verseit. Ihletői a költő-elődök mellett a népdal és a szerelem.
Viszonylag gyorsan kilép az ismeretlenségből. Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Döbrentei Gábor gondoskodnak a hírverésről.
Költői dicsőségének csúcsa a keszthelyi helikoni ünnepségeken való bemutatkozás.
1818 után, Göndöcz Ferenc oldalán költői hangja elapad, alig-alig ír verset. Házasságukból négy kislány született. Közülük Juliskát elveszti, majd 1830-ban férje is meghal. A gazdálkodás gondjai, nehézségei is rámaradnak. A peres ügyek intézése során Patthy István ügyvédre támaszkodott, aki özvegysége második évében kezét is megkérte. Judit igent mondott, de apja miatt titokban kötnek házasságot 1832-ben, Ágfalván.
A második, a boldogabb házasságából születik fiuk, Sándor.
A tüdővész csíráit hordozó anya 1836. április 15-án, Ida nevű kislánya születését követően életét veszti.
A dukai temetőben, a második férjjel és a vak édesapával együtt búcsúzik az öt árva: Anna, Fáni, Pepi, Sándor és az újszülött Ida. A csecsemő tizenegy nap múlva követte édesanyját. Vissza