Az emlékezet gyógyítása/A haldoklók gyógyítása

Előszó

Az utóbbi években a katolikus egyházban és más egyházakban rendkívüli módon elterjedt az imádság által való gyógyítás szolgálata. Megfigyeltem azt is, hogy az imádkozás módjainak csodálatos különbözősége kezd kifejlődni. Mintha a különböző embereket és csoportokat maga Isten tanítaná azokra a sajátos imádkozási módokra, amelyekkel a betegek gyógyítását legjobban tudják szolgálni. Kathryn Kulman nem ugyanúgy imádkozik Mike Scanlan atya imájától. Imádkozási módszereik éppolyan különfélék, mint személyiségük. Sőt, mi több, egyesek, akiket Isten megáldott a gyógyítás karizmájával, úgy vélik, hogy Isten láthatóan azt akarja, hogy csak bizonyos fajta betegségben szenvedőkért imádkozzanak; Michael Gaydosnak például speciális szolgálata van: elsősorban azokért imádkozik, akiknek valamilyen szembetegségük van.
Munkám nagy része nemcsak abban áll, hogy bátorítom a keresztényeket boldog kiváltságuk, a betegekért való imádkozás gyakorlására, és a gyógyító ima alapelveinek elsajátítására, hanem abban is, hogy segítek az embereknek a Szentlélekre való odafigyelésben és a sajátos módok felfedezésében, ahogy Isten imára indítja őket. Itt, St. Louisban, sok barátom kezdett el imádkozni a betegekért, egyéni módon, saját szolgálatuknak megfelelően.
Mi (a Merton House-ban) nagyon örülünk, hogy e barátaink közé sorolhatjuk a jezsuitákat, akik mint mi, a Central West End régi házaiban laknak, tanulmányokat folytatnak a St. Louis Egyetemen, és ugyanakkor aktívan szolgálják a hátrányos helyzetűeket. Barátaink és munkatársaink közül kitűnnek Matt és Denny Léinn atyák, akik még nemrégiben itt laktak az utcánkban néhány házzal arrébb, és akik a nyarakat a dakota és sziú indiánok között töltötték. Egyszer aztán Matt és Denny beléptek a karizmatikus megújulás tagjai sorába, és hamarosan felismerték saját szolgálatukban az "Emlékek gyógyulásáért" való ima fontosságát.
Átvették az emlékek gyógyításának gondolatát (amelyről először Agnes Sanford írt "A Lélek gyógyító adományai" című könyvében) és saját módjukon továbbfejlesztették. Lelkigyakorlatokat tartottak és lelki vezetést adtak, és eközben felfedezték a belső gyógyulásért való ima alkalmazásának új távlatait. Ebben a könyvben megosztják velünk tapasztalataikat az imádság olyan területéről, ahol folyamatosan új felfedezéseket tehetünk abban a mértékben, ahogy az Úr szándéka szerint belenövekszünk a Lélek által adott tökéletes szabadságba.
Matt és Denny rájöttek arra, hogy sok olyan katolikus van, aki szeretné tartalmasabbá tenni a kiengesztelődés szentségét (a szentgyónást). Sok katolikus karizmatikus - különösen azok, akik olvasták Michael Scanlan könyvét (Megnyílt a szemük, OMC 1986.) és mélyen szeretnék átélni ezt a szentséget -, arról panaszkodnak, hogy képtelenek olyan gyóntatót találni, aki összetudja kapcsolni a bűnök megvallását a belső gyógyulásért való imával. Ez a szentségi igény van a Matt és Denny atyák által felvetett lelkipásztori problémák mélyén; leírják, hogyan tud az egyén felkészülni a szentgyónás mélyebb elvégzésére, hogyan tud megtanulni önmagáért imádkozni és a múltba gyógyulást vinni. Vissza

Fülszöveg

Ki ne szeretné, hogy a bűnbánat újjáteremtő erővel lépjen be életébe? Ki ne szeretné, hogy véglegesen elmaradjanak azok a terhek, amelyek visszatartják lelki növekedését? Ki ne szeretné a felszabadulás örömét..., az isteni jelenlét boldogságába való belépést... ne csak egy pillanatra, hanem állandóan. Ennek azonban meg kell fizetni az árát. Matthew és Dennis Linn jezsuita atyák elmondják, hogyan! Ha valaki végigveszi ezt a könyvet, új tapasztalatot szerez, megtalálja a tiszta szív boldogságát. Jézus bőséges, örömteli életet akar adni tanítványainak: "Én azért jöttem, hgy életük legyen, és bőségben legyen" (JN 10,10), "hogy örömötök teljes legyen" (Jn 15,11). Csak el kell fogadni a felkínált örömöt.
A könyv második része azt a problémát érinti, hogy a halálra való felkészítés nincs elrendezve a keresztény gyakorlatban. A legtöbb esetben egyedül, magára hagyottan vívja meg az ember legnagyobb csatáját. A régi magyar népszokás szerint a rokonság összejött a haldokló körül és virrasztott, imádkozott. Milyen szép lenne, ha nem hagynánk egyedül szeretteinket az élet legnehezebb pillanatában. Milyen szép lenne, ha emberibbé tennénk az élettől való búcsúzásukat. Ez ajándék lenne a továbbélőknek is: csökkenő a halálfélelem rejtett stresszhatása és növekedne hittel való elfogadása. Így a halál az élő Istennel való találkozássá válhat. Vissza