1.067.053

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Az emlékezés rózsakertje

A lélekvezetés szúfí tudománya

Szerző
Szerkesztő
Fordító
Lektor
Budapest
Kiadó: Filosz Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 372 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 19 cm x 12 cm
ISBN: 978-963-9841-37-6
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Fülszöveg

Kevés olyan könyve van az iszlám misztikájának, a szúfizmusnak, amely annyira jól mutatná be, mit jelent a szúfizmus a gyakorlatban, mint Al-'Arabí ad-Darqáwí munkája. Darqáwí (1743-1823), aki az általa alapított renddel hosszú időre új lendületet adott az észak-afrikai muszlim spiritualitásnak, könyve révén egyedülálló bepillantást enged a szúfík belső életébe, feladataiba, küzdelmeibe, a mester és a tanítvány közötti kapcsolat rejtelmeibe, valamint azokban a spirituális gyakorlatokba, amelyek segítségével a mester rendkívül hatékonyan képes tanítványát a végső cél felé vezetni. A kötetet egy másfél száz oldalas bevezető tanulmány teszi teljessé, mely nemcsak a szerző spirituális elméletének és gyakorlatának elmélyült vizsgálatát nyújtja, hanem - a legfontosabb szúfí rendek bemutatása révén - átfogó képet fest az iszlám misztikájának egészéről is.

Tartalom

Bevezetés5
A misztika9
A szúfizmus17
A taríqák27
Szuhrawardijja36
Kubráwijja38
Csistijja48
Qádirijja53
Bektásijja60
Naqsbandijja64
Sádhilijja68
Függelék. A tradicionális iskola és a szúfizmus75
Darqáwí és a darqáwijja83
A darqáwí spirituális praxis86
Az elkülönülés90
Az odakapcsolódás. I. A dhikr mint elv98
Az odakapcsolódás. II. A dhikr mint gyakorlat107
A szúfizmus és a modern ember123
A fordító megjegyzései130
Az emlékezés rózsakertje133
Ibn al-Khajjat előszava135
Saikh ad-Darqáwí kiválóságáról, valamint arról, hogy aki Isten után kutat, az az ő leveleiben megtalálhatja mindazt, amire szüksége lehet
Saikh ad-Darqáwí előszava139
Saikh ad-Darqáwí mesteréről, 'Alí al-Dzsamalról, valamint azokról az első lépésekről, amelyeket az ő felügyelete alatt tett a választottak ösvényén
Második levél148
Az érzékiségről és a szellemiségről, valamint arról, hogy e kettő egy lélekben sohasem férhet meg egymással
Harmadik levél152
Arról, hogy miképpen tette próbára az ifjú Al-'Arabí ad-Darqáwít mestere, 'Alí al-Dzsamal, hogy megtörje lelke büszkeségét
Negyedik levél154
Az Istenre való emlékezésről, valamint arról, hogy mennyire hasznos, ha rosszat mondanak az Isten felé tartó faqírról
Ötödik levél158
Arról, hogy a lélek meggyógyításának egyetlen módja a lélekből való kigyógyulás
Hatodik levél159
Az őszinteségről, valamint arról, hogy a teremtményektől elfordulni annyi, mint odafordulni Teremtőjükhöz
Hetedik levél161
A tökéletességről, ami abban áll, hogy a faqír elől sem a teremtmények nem rejtik el a Teremtőt, sem a Teremtő nem rejti el a teremtményeket
Nyolcadik levél164
Arról, hogy aki az ellene irányuló gyalázkodásokkal szemben nem védi magát, annak Maga Isten kel védelmére
Kilencedik levél165
Arról, hogy a szív csak a lélek halála árán nyerhet életet
Tizenegyedik levél166
Arról, hogy az ember egyetlen ellensége saját lelke, és annak legyőzésével minden ellenségét legyőzte; továbbá hogy az ember útja Istenhez lelkének halálán keresztül vezet
Tizenharmadik levél167
Arról, hogy mindaz, ami megtalálható a világmindenségben, megtalálható a lélekben is.
Tizennegyedik levél168
A lélek és a szív kibékíthetetlen ellentétéről, valamint arról a csodás hatásról, amely a lélek megölésének eredménye; a kegyelemről; továbbá a mester megtalálásának nehézségeiről és a spirituális vezetés tudományáról; végül a lélek kialvásáról s arról, hogy ez a leggyorsabban az Istenre való emlékezés, a dhikr által vihető végbe
Tizenötödik levél179
A lelki és sátáni sugallatokról, valamint az ellenük való harcmodorról
Tizenhatodik levél182
A megélhetésért való aggodalom veszélyeiről és az isteni gondviselésről
Tizenhetedik levél187
A világtól való elszakadásról, valamint arról, hogy a mester áldása a világ fogságába esett tanítványt is visszavezetheti a helyes útra
Huszonnegyedik levél190
A múlt és jövő kutatásának hiábavalóságáról, valamint a szorongatottságban rejlő szellemi haszonról
Huszonhetedik levél193
Arról, hogy aki felszámolja az emberekkel szembeni ellenséges érzületét, azzal szemben a világ ellenséges érzülete is megszűnik, és rosszat attól fogva már senkinek a részéről nem tapasztal
Huszonnyolcadik levél194
Arról, hogy aki Isten útjára lép, az a többi ember részéről lenézésre és becsmérlésre számíthat
Huszonkilencedik levél196
A szív törvényes és törvénytelen fiairól
Harmincadik levél197
Arról, hogy aki a szív ösvényét követi, annak hátat kell fordítania a világnak, s kivételt egyedül csak azzal kell tennie, aki előrehaladásában segíti.
Harmincnegyedik levél198
Arról, hogy minden az ellentétében rejlik
Harminckettedik levél200
Arról, hogy mennyire hasztalan a világ után szaladni, ellenben aki lemond arról, hogy ezt tegye, az után a világ fog szaladni
Harmincharmadik levél201
Arról, hogy csak az érhet célba, aki megszabadította magát a szenvedélyektől és az elítélendő tulajdonságoktól
Harmincnegyedik levél202
Arról az emberről, aki örül annak, ami másokat aggodalommal tölt el, hogy tudniillik a világ ellene fordul
Harminchetedik levél203
Arról, hogy az Igazság keresőjének nem szabad enyhülést keresnie, ha valami csapás éri; tovább egy nagyon fontos szellemi törvényről
Harminckilencedik levél207
Arról, hogy a szellemi út vándorának kerülnie kell a világi emberekkel való érintkezést, mert az ilyen embereknek - különösen az út kezdetén - hatalmuk van felette.
Negyvenharmadik levél210
Az Istent elérő ember egyik ismertetőjegyéről, nevezetesen arról, hogy az ilyen ember mindent kézben tart; továbbá az ilyen ember és a világ közötti rokonlelkűségről
Negyvennegyedik levél211
A szellem méltóságáról, valamint a méltóságát vesztett szellemről, vagyis a lélekről
Negyvenötödik levél213
Az Isteni Lét két alapmegnyilvánulásáról: a Szépségről és a Szigorról
Negyvennyolcadik levél214
Arról, hogy aki nem mulasztja el felismerni Istenét mindenben, annak a teremtménynek is a kedvében fognak járni; aki ellenben elmulasztja felismerni Őt mindenben, az a dolgok részéről csak rosszindulatra számíthat.
Negyvenkilencedik levél216
Arról, hogy aki nem védi meg magát, azt Isten veszi védelmébe
Ötvenedik levél217
Arról, hogy mindkét világ az emberben van, miközben ő erről mit sem tud; továbbá az érzékiség és a szellemiség ellentétéről
Ötvenkettedik levél221
A szellem és a lélek azonosságáról és különbözőségéről, valamint a hazavezető útról
Ötvennegyedik levél223
Arról, hogy míg a közönséges emberek szükségletei azáltal elégülnek ki, hgoy igyekeznek kielégíteni őket, a választottak szükségletei pusztán azáltal, hogy figyelmüket Isten felé fordítják
Ötvenhatodik levél224
Arról, hogy mennyire veszélyes az, ha az ember bizonyos spirituális tapasztalatok után nem szakít gyökeresen az érzékiséggel, s hogy így annak a veszélynek teszi ki magát, hogy mindazt elveszíti, amit addig megszerzett
Ötvenhetedik levél228
A külső és a belső viszonyáról, továbbá a megélhetésről és az elfordulásról
Hatvanegyedik levél230
Arról, hogy a belső csak a külső feláldozása árán művelhető, s ugyanígy: a külső is csak a belső feláldozása árán művelhető
Hatvankettedik levél232
A világ szeretetének betegségéről, valamint a szándék elengedhetetlenségéről
Hatvanharmadik levél234
Mindaddig, amíg az ember nem szabadította meg magát kötelékeitől, nincs joga arra, hogy mások rabsága miatt búslakodjék
Hatvannegyedik levél236
Milyen módszerekkel tudja elérni Isten barátja azt, hogy környezete lenézze és semmibe vegye őt.
Hatvanhetedik levél238
Arról, hogy aki figyelmen kívül hagyja az alapokat, annak nincs mire építkeznie
Hatvannyolcadik levél239
Arról, hogy Saikh ad-Darqáwí miképpen kapott előbb mesterétől, majd Magától Istentől és az Ő hírnökétől is felhatalmazást arra, hogy beavassa azokat, akiket alkalmasnak talál az Ösvény követésére
Hatvankilencedik levél242
Arról, hogy a szellemi világ csak az előtt nyitja meg kapuit, aki elfordul a világ szeretetétől és a világba vetett bizalomtól
Hetvenkettedik levél243
Arról, hogy a szellemi világ csak az előtt leplezi le titkait, aki szívét összhangba hozza külső cselekedeteivel.
Hetvenharmadik levél244
Arról, hogy mindenki csak azt láthatja meg a másikban, ami magában is megtalálható
Hetvennegyedik levél247
Az Isteni Lényeg és az isteni tulajdonságok viszonyáról, valamint a szent teognózisról, amelyben e kettő lényegi egysége feltárul
Hetvenötödik levél252
Az igazi mesterek és a hamis mesterek megkülönböztetésének fontosságáról, valamint arról, hogy a közönséges emberek miért nem képesek felismerni az előbbieket
Nyolcvanadik levél255
Arról, hogy aki a külsejét megerősíti, annak a bensője meggyengül, és viszont
Nyolcvanegyedik levél256
Saikh ad-Darqáwí mesteréről, saikh 'Alí al-Dzsamalról; továbbá e levél tartalmazza még Saikh 'Alí al-Dzsamal csodálatosan mély értelmű mondásainak füzérét
Nyolcvanharmadik levél262
Arról, hogy csak az bízza rá magát és kenyerét az isteni gondviselésre, aki a közönségességet emelkedettségre cserélte magában.
Nyolcvanhatodik levél264
Arról, hogy csak a megpróbáltatás állapotában derül ki, hogy az ember valóban birtokában van-e annak, aminek birtokában hiszi magát; továbbá arról, hogy aki Ábrahám (Ibráhím) iszlámját követi, az a legellentétesebb állapotokhoz is ugyanolyan módon viszonyul
Kilencvenkettedik levél266
Arról, hogy a vágyaktól átitatott lélek sugallataira való odafigyelés csak rontja az ember helyzetét
Kilencvennegyedik levél269
A szótlanság és az önmegtartóztatás hasznáról
Kilencvenötödik levél270
Arról, hogy akinek cselekedetei összhangban vannak azzal a tudással, amit már birtokol, azt Isten olyan tudásban fogja részesíteni, amit még nem birtokol
Századik levél273
Arról, hogy bármennyit is böjtöljön és imádkozzék az ember, ha nem veti ki szívéből a világ szeretetét, útja akadályokba ütközik
Százegyedik levél274
Arról, hogy csak az vezethet másokat Isten felé, aki egyaránt ismeri a mámort és a józanságot
Százharmadik levél276
Arról, hogy annak, aki hűséges akar lenni a prófétai hagyományhoz, semmibe kell vennie lénye külső és belső oldalát
Száznegyedik levél277
Arról, hogy a megpróbáltatás igen kedvező alkalom arra, hogy az Ösvény vándora nagy lépést tegyen végcélja felé, valamint arról, hogy a megpróbáltatások a célba ért utazót már nem sújtják.
Százötötdik levél282
Az imaginációról, valamint arról, hogy amennyire hátráltatja az embert az ellenőrizetlen imagináció, éppen annyira repíti őt célja felé, ha uralma alá vonja; továbbá a lemondás hasznáról
Százhatodik levél284
Arról, hogy az Istenre való emlékezés minden jót magában foglal
Százhetedik levél287
Arról, hogy soha semmi és senki nem árt az embernek, csakis saját lelke; továbbá arról, hogy aki felismeri saját értékét, annak értékét a világ is felismeri
Száznyolcadik levél289
Arról, hogy a lélek eredendően nem olyan volt, mint amilyen most, hanem folt nélküli, szabad és hatalmas
Száztizedik levél292
Arról, hogy a közönséges emberek a gyökerek helyett az ágakat részesítik előnyben
Száztizenötödik levél293
Arról, hogy csak az ér célba, aki lelke minden erejét egyetlen irányba fordítja
Száztizenhetedik levél294
Az őszinteség csodás hatásáról és az emberekkel szembeni egyetlen irányba fordítja
Száztizenkilencedik levél295
Aki kiveti szívéből a világ szeretetét, annak számára kevéske tett is sokkal több gyümölcsöt hoz, mint annak, aki sok mindent tesz, de szívét a világ szeretete tartja fogva
Százhuszonegyedik levél296
A lélekről és a szellemről, illetve kettejük lényegi azonosságáról; valamint a léleknek mint idegenbe szakadt fénynek a nyomorúságáról; továbbá arról, hogy miképpen térhet vissza a lélek égi hazájába
Százhuszonkettedik levél298
Arról, hogy mennyivel kiválóbb az, aki a világban maradva is meg tudja őrizni szellemének lángját, mint az, aki erre csak a világtól elvonulva képes
Százhuszonhatodik levél299
Arról, hogy a megpróbáltatásban éppúgy jelen van a jó, mint a rossz
Százhuszonhetedik levél300
Arról, hogy aki felülkerekedett önmagán, felülkerekedett összes ellenségén és az egész világon is
Százharmincegyedik levél302
A kontempláció illékonyságáról, illetve állandósításának titkáról
Százharminckettedik levél303
Arról, hogy Istenen kívül nincs semmi, s hogy ezt mindazok felismerik, akik végigjárják az utat és birtokába jutnak a lényegi látásnak; továbbá a lélek suttogásai elleni harcmodorról, valamint arról, hogy a dolgok csak azokat akadályozzák a dolgok Teremtőjének látásában, akik nem képesek meglátni a dolgokban Teremtőjüket; végül az illúzióról és a kontemplációról
Százharmincnegyedik levél309
Arról, hogy minden jó tulajdonság gyökere a szív kiszabadítása a világ hálójából
Százharmincötödik levél309
Arról, hogy Isten barátai mindig azt választják, amit Isten választ számukra
Százharminchatodik levél311
Arról, hogy mi a különbség a között, akinek szíve a teremtett lényekkel van, és akinek szíve a teremtett lények Alkotójával van
Száznegyvenedik levél312
Az Istennel való elégedettség jeleiről, továbbá arról, hogy a családi élet és a munka nem lehet akadálya a szellemi úton való előrehaladásnak.
Száznegyvenegyedik levél315
Arról, hogy becsvágyát Isten barátjának a legmagasabbra kell irányítania
Száznegyvenharmadik levél317
Arról, hogy az emberek tetszésének elnyeréséért küzdeni reménytelen vállalkozás
Száznegyvennegyedik levél318
Arról, hogy a lélek egyetlen kicsike vágyáról lemondani többet ér, mint egy egész éjszakát imában tölteni
Száznegyvenötödik levél319
Arról, hogy aki leragad az ösvény egyes állomásain, az nem érheti el a végső célt, s hogy aki Istent akarja, az nem sóvároghat a Paradicsom örömei után
Százötvenharmadik levél320
Arról, hogy aki Isten útját járja, az nem pazarolhatja idejét olyan dolgokra, amelyek nem viszik közelebb végső céljához
Százötvennegyedik levél322
Arról, hogy Isten emberei kiválóságukat a hétköznapiság álruhája alá rejtik.
Százötvenhatodik levél325
Arról, hogy a faqírnak csak az okozhatja vesztét, amit tud; amit nem tud, az nem árthat neki
Százötvenhetedik levél326
A jóllakásról
Százhatvankettedik levél327
A kialvás állapotáról, amelyben az ember halottá válik mindenki számára, különösen azonban önmaga számára
Százhatvanhatodik levél328
Arról, hogy milyen következményei voltak annak, amikor Saikh ad-Darqáwí nem válaszolt az őt érő vádakra
Százhatvanhetedik levél330
Arról, hogy vannak emberek, akik sem a Pokolba nem jutnak, sem a Paradicsomba nem kerülnek
Százhetvenegyedik levél331
Arról, hogy milyen látomása volt Saikh ad-Darqáwínak, miközben gyermekeket tanított a Korán olvasására
Százhetvenötödik levél333
A lélek szokásainak megtöréséről, s arról, hogy mit tett ennek érdekében Al-'Arabí ad-Darqáwíval mestere, 'Alí al-Dzsamal.
Százhetvenhatodik levél335
Arról, hogy miképpen hozta nehéz helyzetbe lelkét Saikh ad-Darqáwí a fezi al-Andalusz mecsetben
Harminchetedik levél (Burckhardt)336
Arról, hogy miképpen mentette meg Isten a fuqará't, amikor az egyik faluban a helybeliek ártani akartak neki
Harmincnyolcadik levél (Burckhardt)339
Arról, hogy milyen módon érte utol Isten büntetése azt, aki Saikh ad-Darqáwít kolduló útja zaklatta
Harminckilencedik levél (Burkchardt)340
Arról, hogy egy nagy szárazság idején miképpen eredt el az eső Saikh ad-Darqwí imájának hatására
Száznyolcvannegyedik levél341
Az őszinteség állapotáról, amelyben Saikh ad-Darqáwí az égből kapott egy szalmakalapot
Száznyolcanötödik levél343
Arról, hogy a szúfí legnagyobb ellensége saját lelke, s azt legyőzve mindent legyőz
Száznyolcankilencedik levél344
Arról, hogy a vágyak, illetve azoknak tárgyai bálványok
Százkilencvenedik levél346
A suttogásokról, valamint a végső menedékről, vagyis az Isten akaratára való ráhagyatkozás csodás hatásáról
Kettőszázkettedik levél349
Arról, hogy hiába a sok ima, a sok böjt, a sok dhikr, aki nem veti ki szívéből a világ szeretetét, nem nyerheti el tettei gyümölcsét
Kettőszázharmadik levél350
Arról, hogy amilyen nagy jelentősége van jó értelemben a figyelemnek, éppen olyan nagy jelentősége van rossz értelemben a figyelmetlenségnek
Kettőszáznyolcadik levél352
A szív cselekedeteiről, valamint arról, hogy ha egy tökéletes szent tulajdonképpeni mivolta feltárulna az emberek számára, imádattal fordulnának feléje
Kettőszázhuszonhatodik levél353
A dhikrről és feltételeiről, különsen pedig az isteni Név öt betűjének képzeletbeli felidézéséről
Negyvenegyedik levél (Burckhardt)355
Arról, hogy az embernek csupán egyvalamire van szüksége: az Istenre való emlékezésemre; és ha ennek az egyetlennek a birtokába került, akkor semminek nincsen híjával.
Bibliográfia359
Szójegyzék367

Al-'Arabí ad-Darqáwí

Al-'Arabí ad-Darqáwí műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Al-'Arabí ad-Darqáwí könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem