Az emberrel kapcsolatos szlovák népi hiedelmek Békéscsabán, Tótkomlóson és Csanádalbertin

Előszó

Részlet:

Békéscsaba időben első szlovák település a Tiszántúlon, a városon belül különösen gazdag népi hagyományokban a nyugati területen fekvő, a nemzetközi vasútvonallal elválasztott Erzsébethely (népi nevén: Jamina), amely a nagyobb ipari üzemek jelenléte ellenére a mai napig megtartotta falusi hangulatát, jellegét. Tótkomlós szekunder település a környékbeli telepítési rendben, Csanádalberti a harmadik, de inkább a negyedik telepítési hullám szülötte. Tótkomlósnak közvetlen (Nagylaknak, Pitvarosnak ugyancsak), Békéscsabának csak nagyon közvetett (a csabai, szarvasi telepítésű Apatelekről szivárgott be néhány család) telepítési helye. Békéscsaba közvetlen kisugárzási területe: korábban a városhoz tartozó, majd kiváló községek (Mezőmegyer, Kétsoprony, Telekgerendás); a korai kirajzások (Békésszentandrás - innen telepedtek Komlós lakói; Nyíregyháza, Apatelek, Ambrózfalva), valamint az utolsó falu alapító telepítési hullámban Nagybánhegyes (itt a csabaiakon kívül letelepedtek komlósiak, pitvarosiak és nagylakiak is) és Medgyesegyháza. Csabáról mentek többek között Bácskába, Bánságba is. A komlósiak egy része a Bánságból visszatérőkkel együtt alapította Nagylakot; Pitvaros pedig főként a nagylakiak kirajzása.
A másfélszázados telepítési kavargás, keresztül-kasul történő letelepedés sajátos ötvözetet hozott létre a tájegységen belül és helységenként külön-külön. Lassan kialakult az egyes községek saját, önálló közösségi élete. A kibocsátók és a kibocsátottak között azonban tagadhatatlan a kapcsolat, egy ideig erősek a szétszakadt családok rokoni szálai, majd házasodás révén részben továbbfűződnek. Ez érezhető Békéscsaba és saját vonzásköre között, valamint Tótkomlóshoz és Nagylakhoz (az I. világháború után csak Komlóshoz) kapcsolódó községek esetében. Századunkban erősödött Békéscsaba és Tótkomlós környékének a kapcsolata is. Vissza