Előszó
Részlet a könyvből.
ELSŐ FELVONÁS.
(Református papi lakás. Olyan iroda és fogadó-féle szoba, ahol az egyházi ügyeket is le lehet bonyolítani. Egyszerűség, csin és virág mindenütt. Jobbról és balról egy-egy ajtó. Balra íróasztal, jobbra kis varróasztal; egy divány, székek és könyvesszekrény. Virágállványok. A háttér üveges ajtója verandára nyilik, amely néhány lépcsőfokkal emeltebb. Az ajtón és az ablakokon át virágos kert, lombos tájék mosolyog be. - A katholikus templom harangja belebelecsendűl a beszédbe; ilyenkor a szereplők el-elhallgatnak s jelentősen néznek egymásra. - Szeptemberi délután.)
Mária a jobboldali kis asztalnál varr; harminc éves szép szőke asszony, beszéde dallamos és leányos ; látszik rajta, hogy hosszú ideig élt kolostorban. A fia. Pali, nyolc éves, komoly kis ember, igen csinosan jár; az íróasztalnál ír gyakorlatot.
Pali. Mama !
Mária. Tessék.
Pali. Hány l-lel írjuk azt, hogy : toll ?
Mária. Kettővel.
Pali. Akkor még ide kell egy. (Odaírja.) Hát azt, hogy : billeg ?
Mária. Azt is kettővel.
Pali. Köszönöm, anyuska. Te olyan jó vagy, mint egy falat kenyér.
Mária, (leteszi a varrást.) Ugyan, gyere már, hadd csókoljalak meg ezért a bókodért.
Pali. Azonnal. (Feláll, s amint leteszi a tollat : a tinta az írására feccsen.) Jaj isteuem ! Már megint malacot csináltam. (Búsan nézi.) Felnyaljam ? Mária. Nem szabad. Majd ha megszárad, kidörzsölöd. Nos, jösz vagy nem jösz ?
Pali. Megyek, megyek ! (Anyja karjába szalad, aki összecsókolja.
Mária. Hogy szeretsz engemet ?
Pali. Mint a galamb a tiszta búzát.
Mária. Csak?
Vissza