Az emberke tragédiája

Előszó

Utószó

Jules Renard írja a naplójában: "Mendez, Ön nem szereti az irónikus embereket, mert játszanak legmélyebb érzelmekkel. Ez olyan, mintha azt mondaná, ez a papa nem szereti a gyermekeit, mert játszik velük."
Nem árt Karinthy "Emberké"-je elé ezt a naplóidézetet feljegyezni! Talán senkinél nem találóbb és igazabb Renard szellemes mondása, mint éppen Kartinthynál. Aki az "Így írtok ti"-tól az "Így láttátok ti"-n át a "Még mindig így írtok ti"-ig végigkacagta irodalmi karrikatúráit, tudhatja, hogy nem csak a rosszat, nem csak a felszínes-jó mögötti modorosságot, nem csak a kontárságot vagy éppen rosszhiszeműséget gúnyolta számtalan ilyen kis írásban, de igen sokszor a világirodalom legnagyobb remekeit is, amiknek értékéhez kétség nem fér: tollhegyre vette. Ilyenkor azonban soha sem azt a remekművet pellengérezte ki, hanem azon keresztül, annak a stílusjegyein egy aktuális napi problémát vagy visszáságot! Így például az "Így láttátok ti" kötetében a "Don Carlos" schilleri pátoszával az első világháború utáni élelmezési viszonyokat, a "Új Genézis" bibliai pátoszával hasonlóképen s más köteteiben is: Goethe: "Faust"-ja, Rostand: "Cyrano"-ja, Shaw: "Szent Johanná"-ja szolgál színházi és társadalmi viszonyaink "Görbe tükre"-ül; - és máskor csak a költő iránti szeretete, sőt tisztelete készteti kedves gúnyolódásra. Első sorban áll ez éppen "Az ember tragédiájá'-ra, melynek egyes színeit az "Így írtok ti" első megjelense óta több ízben vette eszközül is, célul is; s nem kétséges, hogy Madách művét nagyon szerette: sok beszélgetésünkkel tanuskodhatom róla. Mint nyolcadosztályos realiskolás "Irodalmi kivonaa"-nak füzeteire ezt írta mottóul: "Voltál és leszel" - a Lucifer mondását; s hány komoly cikke, idézete igazolja még a "Tragédia" felőli magas véleményét. Vissza