Az emberiség jótevői

Előszó

A történet elemeit már a népiskolában tanulják. Ismeretünk e téren bővül a középiskolák alsó osztályaiban; kerek egésszé alakul a felsőbb osztályokban. Ha figyelmünkre méltatjuk a tanítás anyagát, rájövünk arra, hogy sok-sok feleslegeset tanultunk. Sok, értéktelen anyaggal terheljük meg emlékezetünket, épen azért, mert teherként nehezedik elménkre a felesleges anyag, mihamar el is feledjük.
Tény az, hogy a történelemben az ókortól a mai napig a hódítók nevei, az általuk kiontatott vértengerek nyomán, a dicsőítés összes jelzőivel meg vannak örökítve ; míg a természettudományok, s az ipar fejlesztésének bajnokairól, vértanúiról, akik pedig az egész emberiség javát mozdították elő, alig hallunk, vagy tanulunk valamicskét.
Megtanuljuk az iskolákban, ki volt az egyiptomiak Rhamszesz-e (Seszosztrisza), a babilonok Nabukudurasszur-ja (Nabukadonozor), a perzsák Cyrus-a, Dárius-a. A görögök s rómaiak hadviselő hőseiről lelkes magyarázatokat hallunk; és így sorolhatnék fel lapokra terjedő névsort a napoleoni véres csatákig, az 1870-71-iki rettenetes porosz-francia háborúig, avagy a közelmúltban lefolyt, s rengeteg emberáldozatot követelő japán-orosz szárazföldi s tengeri csatákig; de történelmi tényekkel szemben alig tudunk valamit Euclideá-ről, Archimedes-ről, Newton-ról (Njutn), vagy a földteke meghódítóiról, a légkör kutatóiról, a világrendszer felfedezőiről, a tudomány, a módszer megállapítóiról, az ipar és gépészet fejlesztőiről, egy Watt (Uott), Sávos-ról, akinek a gőzgépet köszönhetjük, Fultonról (Föltn), aki a gőzhajókat adta az emberiségnek, Steffenson-ról (Sztífnszn), aki a vasuti gőzkocsikkal gazdagította a föld lakóit... és így sorolhatnék fel százakat, akik életöket, s vagyonukat áldozták fel a közjó érdekében. Vissza