Az emberirtó

Előszó

A Rougon-Macquart család rajzát mintegy húsz regényre tervezem. Tervem a fővonásokban már 1869 óta kész és a legszorosabban alkalmazkodom hozzá. Az Emberirtó megjött a maga idejére ; megírtam úgy, a hogy meg fogom írni a többit is: el nem térve egy hajszálnyira sem a magam elé szabott egyenes iránytól. Ebben van az erőm. Czélom van és attól nem tágítok.
Mikor az Emberirtó egy újságban megjelent, példátlan durvasággal támadtak rá, megvádolták, ráfogtak minden rosszat. Szükséges-e vajjon egy-két sorban megmagyaráznom itt írói törekvésemet ? Meg akartam rajzolni egy munkáscsalád kénytelen elzüllését abban a mételyes környezetben, a melyben külvárosaink fuldoklanak. Az iszákosság és dologkerülés végén ott settenkedik a családi kötelék meglazulása, a nemi közösség szennye, minden tisztességes érzés fokról-fokra való kiveszése és végső megoldásul: a gyalázat és a halál. Egyszerű ez: itt az erkölcs dolgozik.
Bizonyos, hogy az Emberirtó a legszűzebb minden könyvem között. Hiszen akárhányszor még sokkal szörnyűbb rákfenéket kellett föltárnom. Csak a forma képesztette el az embereket. A szavak miatt háborodtak föl. Egész vétkem az, hogy az íróember érdeklődésével gyűjtögettem és gondosan kimunkált formába öntöttem a nép nyelvét. Óh ! a forma, ez az én nagy bűnöm ! Pedig már egész szótárai vannak ennek a nyelvnek, tudósok tanulmányozzák és gyönyörködnek üdesegében, képeinek megkapó voltában és erejében. Valóságos csemege a nyelvkutatónak. Vissza