Az emberi erőforrások tervezése

Előszó

Nyilvánvaló, hogy az oktatásnak és a szakképzésnek, a szó legáltalánosabb értelmében, nemcsak az a feladata, hogy meghatározott foglalkozásokra felkészítsen. Az oktatásnak először is hozzá kell járulni a a személyiség formálásához, és elő kell készítenie a fiatalokat a társadalmi életre. Amennyire lehetséges, elő kell mozdítania az esélyegyenlőséget is. Ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül a fiatalok szakmai életpályáját sem. Az ezzel való törődés akkor válik rendkívül fontossá, amikor a képzés szakirányát kell meghatározni. A legtöbb országban ez egyre sürgetőbbé válik, mert gyakori az a bírálat, hogy a szakképzés nem alkalmazkodik a gazdaság szükségleteihez; egyszerre jelenik meg a diplomások munkanélkülisége és a magas képzettségű munkaerő hiánya.
Ez a vélemény nemcsak a nagy nyilvánosság körében nagyon elterjedt, hanem a munkaadók szervezeti és olykor az államigazgatás köreiben is, akik a szakképzés és a foglalkozások jobb összehangolását szorgalmazzák. De megvalósítható-e ez és ha igen, milyen eszközökkel? A különböző országok tapasztalatainak elemzése nagy óvatosságra int. Minél jobban elmélyed az ember a probléma megismerésében, annál jobban tudatára ébred összetettségének és nehézségének. Napjainkban nincs teljesen kielégítő válasz arra a kérdésre, hogy képesek vagyunk-e előre látni a technikai és gazdasági fejlődés követelményeiből eredő szakképzési szükségleteket, és megtervezhető-e (vagy befolyásolható-e) a szakképzés ennek megfelelő rendszere. Vissza