Az emberi elme I. (töredék)

Előszó

Az emberi elme tanát ismerteti e munka. Pszichológia-e tehát? Ha igen, miért kerüli a lélektan elnevezést? Ha pedig nem, úgy miben különbözik az elme tana a lélek tanától? Ezekre a kérdésekre válasszal tartozom, mielőtt munkám természetéről, céljairól s feladatának megoldási módjáról további felvilágosítást adnék.
Mi tehát a különbség elme és lélek között? Elme elsősorban régi, jó magyar szó, mely Calepinus 1585- ben Lyonban megjelent tíznyelvű szótárának tanúsága szerint a latin mens szóval egyértelmű. A mens-re Calepinus - helyesebben tán Szántó (Arator) István magyar jezsuita - három szót kínál: ez (ész), elme, ertelöm. Emellett megvan már a régi nyelvben az anima szóra a lélek, az animus = okosság, stb., spiritus-zel (szel, szél), melyből Kazinczy később (1810) a szellem szót alkotta. Azt lehetne hinni ezek után, hogy az elme kizárólag az értelmi működéseket foglalja magába. Egészen így azonban egyáltalán nem áll a dolog, amint azt a Magyar Nyelvtörténeti Szótár s a Magyar Oklevél-Szótár adataiból kiböngészhetjük. Az Erdélyi-kodex (1526) tesz ugyan bizonyos különbséget a fenti értelemben, midőn azt mondja: „lelkét éltetvén ájtatos imádságokkal, elméjét mennyei gondolatokkal". Az ennél húsz évvel régebbi Winkler-kodex ellenben (1506) a nem értelmi természetű ájtatos érzelmeket az elmébe is helyezi, midőn azt mondja: „Szeressed Istent minden te teljes szívedből, mind te teljes elmédből, mind te teljes lelkedből"... Vissza