Az ember szervezete

Előszó

I. A BONCTAN ÉS AZ ÉLETTAN Az emberi szervezet sajátosságai a bonctan és az élettan eredményei alapján ismerhetők meg. A bonctan (anatómia) az egészséges emberi szervezet alaki sajátosságait és felépítését kutatja. Kutatási módszere elsősorban a holt tetem felboncolása. Emellett újabban egyre nagyobb jelentőségűek az élő szervezetben végzett különböző vizsgálati módszerek, mint például a röntgensugarakkal való átvilágítás. A szervezet szabad szemmel nem látható részleteit a mikroszkópos anatómia vagy más néven szövettan (hisztológia) tárja fel. Az élettan (fiziológia) az egészséges emberi szervezet működésének törvényeit kutatja. Kutatási módszere az élő szervezetben végbemenő folyamatok megfigyelése természetes, illetve mesterséges körülmények között. Az olyan megfigyelést, amelynek körülményeit a kutató szabja meg, kísérletnek nevezzük. A kutatók rendszerezik tapasztalataikat, feltárják a megfigyelt jelenségek okát, és igyekeznek megmagyarázni azokat a természeti törvényeket, amelyek a jelenségekben megnyilvánulnak. Feltevéseik (hipotéziseik) helyességéről ellenőrző kísérlettel győződnek meg. A korszerű élettani kutatásnak alapvető módszere a kísérletezés. Az emberi szervezet felépítésére vonatkozóan hosszú évszázadokon keresztül nem rendelkezett az emberiség tudományos ismeretekkel. A középkorban tilos volt a hulla boncolása. A polgári társadalom kialakulásának korszakában akadtak olyan haladó tudósok, akik az egyházi tilalmak ellenére, életüket kockáztatva igyekeztek tudományosan megismerni az emberi szervezet felépítését. A bonctan első tudományos művelője Vesalius (1514-64) németalföldi orvos volt. Temetőben és vesztőhelyen titokban kellett boncolnia. Huszonnyolc éves korában kiadta Az emberi test felépítése című hétkötetes alapvető művét, amelyet 300 művészi fametszettel illusztrált. Vesalius ebben a művében elvetette a régi dogmákat, és kizárólag a boncolási leletek alapján alakította ki az emberi szervezetről alkotott képét. Vissza