Az ember és kenyere

Előszó

Részlet a könyvből:
A fejezetcím elárulja, hogy a későbbiekben nem az embernek és kenyerének mindennapi, szokványos gasztronómiai kapcsolatáról lesz szó. A könyv címe mégsem félrevezető. Röviden ugyan, de pontosan azt fejezi ki, amit tárgyalni fogunk, csak mind a három tagját sokkal átfogóbban, szélesebben kell értelmezni. Az „ember" az egész emberiséget, illetve az emberi fajt jelenti, sőt bizonyos vonatkozásban fajunk fejlődését, az antropogenezist is. A „kenyér" fogalmán sem csak az a jól ismert sütőipari termék értendő, amely egy napon sem hiányozhat asztalunkról, hanem minden, szemterméses gabonából készülő emberi táplálék. Sőt még általánosabban ezzel fejezzük ki azokat a növényeket is, amelyek terméséből kenyeret készítenek. Az „és" kötőszó sem egyszerű mellérendelt kapcsolatot fejez ki, hanem mély élettani kölcsönhatást a kenyeret szolgáltató növényfajok, valamint az ember evolúciója között. Minthogy a későbbiekben az emberi faj és a kenyerét szolgáltató növények kapcsolatának fajfejlődéstani vonatkozásait vesszük szemügyre, elkerülhetetlen, hogy felidézzünk néhányat azokból az alapvető elméleti tudnivalókból, tudományos megállapításokból, amelyek ismerete nélkül a tárgyalandó élettani és örökléstani összefüggéseket aligha lehetne megmagyarázni. A fajfejlődésnek - szaknyelven: evolúciónak - előfeltétele, hogy a faj egyes egyedeiben időnként új, a már létezőktől eltérő, azoknál előnyösebb tulajdonságok alakuljanak ki. Új, jobb tulajdonságok nélkül nincs sem fejlődés, sem haladás. A folyamat örökléstani hátterét a genetikai kutatás már tisztázta. Vissza