Az ember és a tenger

Fülszöveg

Olvasóim bizonyára meglepődnek azon, hogy ez alkalommal prózai munkával, kisregénnyel jelentkezem. De a költőnek is akadhat olyan jellegű elmondandó ja, amit a vers nem bír meg, ami a verses műfaj kereteit szétfeszíti. S akkor nekilát regényt vagy krónikát írni, ahogyan ez esetben én is.
Az írás alcíme, a „vallomás helyett krónika" sejteti, hogy az olvasó nem akármilyen történetet talál e könyvben, hanem olyan eseménysorral ismerkedik meg, amely a szerző személyes élményeitől nem idegen. Az alcím jelzi, hogy akár elsőszemélyben elmondott vallomás is lehetett volna ez az írás, de a szerző úgy döntött, hogy mégis eláll ettől. Valóban elálltam a vallomásos formától, mert egyrészt már torkig vagyok a divattá vált, unos-untalan használt elsőszemélyű előadásmóddal, amely ezer alkalmat kínál a tárgytól való elkalandozásra, a téma túlbeszélésére; másrészt bizonyos mértékben függetleníteni is akartam magam a konkrét eseményektől, hogy a valóság ne kössön meg, ne akadályozzon kerekded elbeszélés kialakításában. A „krónika" tehát ez esetben nem a valóságban végbement események pontos követésiét jelenti, hű regisztrálását, hanem az előadásmód cifrátlan egyszerűségét, minden „időfelbontást" mellőző következetességét, csak a legszükségesebbre korlátozódó tömörségét. Ebben a törekvésemben talán nem állóik szemben az olvasóval, az olvasónak azzal az igényével, hogy jól követhető, nem terjengős, de mégis eseménydús s ugyanakkor emberiséggel megírt könyvet vegyen a kezébe. Vissza