Előszó
A KOZMOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA FOGALMA
A filozófiai antropológia az ember önértelmezése. A kozmológiai antropológia ennek az önértelmezésnek az a területe, amely a kozmosz, a természet felől...
Tovább
Előszó
A KOZMOLÓGIAI ANTROPOLÓGIA FOGALMA
A filozófiai antropológia az ember önértelmezése. A kozmológiai antropológia ennek az önértelmezésnek az a területe, amely a kozmosz, a természet felől magyarázza az embert.
1. Név szerinti meghatározás
A kozmológia kifejezés a görög koszmosz és logosz szavak összetételéből származik.
A koszmosz szó eredetileg művészi rendet, harmóniát és a nők ékességét jelentette. A világmindenség rendjét és titkait ámulattal szemlélő görög bölcsek az isteni titok áthatotta természetet mondották kozmosznak. Tudomásunk szerint először Thalész (t i. e. 546) nevezte így a szép világmindenséget. E szóhasználatnak világnézeti jelentősége is van: ha ugyanis a világ kozmosz, és nem khaosz (rendezetlenség, összevisszaság), akkor kézenfekvő, hogy valamiféle isteni elv irányítja. A kozmosz szóval nagyjából egyenértékű a görög phüszisz (természet) és a latin natura kifejezés, mert ezek is az isteni irányítás alatt álló és célirányosan kibontakozó világot jelentik.
A logosz (értelem, alap, tudomány stb.) a kozmosz rendjének alapját és magyarázatát kereső filozófiai vizsgálódást jelöli. Jóllehet a kozmológia elnevezést csak Chr. Wolff (1679-1754) használta először a természet rejtélyeit kutató filozófiai tudomány jelölésére, a kozmológia olyan idős, mint a görög filozófia. A görögök a filozófiának ezt az irányát phüszika-nak (fizika, természettan), a latin műveltségű gondolkodók pedig philosophia naturalis-nak (természetbölcselet) nevezték.
Az antropológia elnevezés a görög anthróposz (ember) és logosz (tudomány) szavak összekapcsolásából adódik.
A kozmosz és az ember szerves egybetartozását az európai gondolkodás történetében először a görögök ismerték fel. Ők a kozmológiai kérdéseket az ember szempontjából és az emberi lét értelmezése céljából tárgyalták.
Démokritosz (460-370) az embert mikrokozmosznak, kis világnak nevezte (Diels, 68 B 34). A kozmosz az ember testének „meghosszabbodása" (makrokozmosz), és az ember kis világában a nagy világmindenség élete lüktet.
Vissza