Az elveszett turistabusz

Előszó

Részlet a könyvből:

"Első rész
Az eső oly sűrűn szemerkélt, hogy átláthatatlan ködfátyolba burkolta a tengerparti öblöt három oldalról körülölelő hegyeket; melyeknek csak szeles, kopár lábazatai látszottak alig tíz méter magasságig. A hajdani nyomorúságos kis macedón-görög halászfaluból a legutóbbi húsz évben kialakult modem üdülőhely legtöbb épületénél ezen a napon váltás volt. Az Odüsszeusz apartmanháznál is éppen ez volt a helyzet: a hét nappal ezelőtt, tíz óra körül ideérkezett magyar csoport tagjai készen álltak a hazautazásra. A buszok indulását ugyan csak délután öt órára hirdette ki Petrosz úr, az utazási iroda helyi képviselője, de a szállásukat már reggel el kellett hagyni.
A távozni készülők már kiköltöztek az apartmanokból. Csomagjaikkal az épület utcai frontjánál, az első emeleti terasz alá húzódva várták, hogy megérkezzen a kilenc órára ígért busz, amely majd a gyülekezőhelyre szállítja őket. A várakozók hangulata illett az időjáráshoz: borongósból indult, de egyre inkább bosszússá váll. Nem csoda, hiszen már fél tíz volt, s így ők már fél órája álldogáltak a terasz alatt, amely nem nyújtott teljes védelmet az eső ellen; időnként, a felélénkülő szél hatására váratlan vízbecsapások áztatták meg cipőiket. A várakozás egyre idegesítőbbé vált. Annál is inkább, mert az útra készülők az itt töltött hét nap alatt csak felületesen ismerkedtek össze; az egyszeri bemutatkozáson és gyors köszönéseken túl nem jutottak egymással. Az időjáráson kívül nem volt miről beszélgetniük, és ezt a témát már kimerítették." Vissza