Az elveszett paradicsom

Előszó

Részlet a könyvből:

"I. ének. Tartalom.
Az első ének előadja először röviden az egész tárgyat, az ember engedetlenségét s a Paradicsomban elvesztését, melybe helyezve volt; azután érinti elesése első okát, a kígyót vagy inkább a Sátánt a kígyóban, a ki pártot ütvén Isten ellen s az angyalok sok légióját pártjára vonván, Isten parancsára hadastul kiüzetett a Mennyből s le a nagy mélységbe vettetett. Érintvén az eseményt, a költemény siet magát a tárgyat megragadni: bemutatja a Sátánt pokolba vetett angyalaival. A Poklot itt nem úgy írja le, mint a középpontban (mert föl kell tenni, hogy menny és föld még nem vala megalkotva, bizonyos, hogy még nem volt megátkozva), hanem mint a külső sötétségben fekvőt, mely leghelyesebben Chaosnak nevezhető. Itt fekszik Sátán angyalaival együtt az égő tavon, lesujtva, elájulva. Egy idő mulva magához jő mint zavarteljes álomból, megszólítja a rend és méltóságra hozzá legközelebb fekvőt; értekeznek nyomorult bukásukról. Sátán fölkelti légióit, kik eddig ép úgy lesujtva feküdtek, fölkelnek; számuk, csatarendjök, fővezérök megnevezve a bálványok szerint, melyek később ismeretesek lőnek Kánánban s a határos tartományokban. A Sátán ezekhez irányozza beszédét, megerősíti őket a még visszanyerhető Menny reményével; de végül egy új világról beszél nekik, a teremtmények új, ezután alkotandó neméről, egyezőleg egy angyalok már e látható teremtés előtt léteztek, vélemények volt sok régi szent atyának. Hogy e jövendölés igazságáról meggyőződjenek, s hogy erre nézve mit határozzanak, nagy gyűlést indítványoz. Mit terveznek szövetséges társai. Pandaemonium, a Sátán palotája fölemelkedik, egy pillanatban építve, a mélység öléből. A pokolbeli rendek ott tanácsot tartanak." Vissza

Fülszöveg

Milton János született 1608-ban deczember 9-én Londonban. Ősei Miltonban, Halton és Thame közelében Oxfordshireben laktak s jelentékeny földbirtok tulajdonosai voltak. Atyja fiatal éveiben a protestantismusra tért át, a miért buzgó katholikus szülői kitagadták; azonban hivatala után, mint közjegyző, s takarékossága által szép vagyont szerzett. Feleségétől Caston Sárától, Jánoson kívül még két gyermeke volt. Anna és Kristóf, kit a jogi pályára szánt s a nagy forradalomban a királypárthoz szegődött. Az apja kedvencze János volt s kezdetben otthon nevelték. Nevelői alapos tudományú, classikus műveltségű férfiak voltak; a mellett istenfélő emberek, az újított vallás buzgó hívei. Tőlök és szüleitől tanulta a munka és imádság szeretetét és istenfélő jámborságot. E mellett az ártatlan örömök, az örök szép, a muzsák sem voltak száműzve a majdnem puritán szellemű család köréből. Anyja szerette a költészetet; atyja nem csak kedvelte a zenét, hanem maga is művelte azt. Szerette a tudományokat s a tanulás kedvét ő ébresztette föl fiában, ki könyveit közt éjjeleket virrasztott keresztűl s ez volt oka gyakori főfájásának és szeme kora gyengeségének, mely később teljes vakságban végződött. 1624-ben tizenöt éves korában a cambridge-i collegiumban találjuk őt, hol a szülei házban és szent Pál-iskolában megkezdett tanulmányait folytatva, a classikusok ismeretében annyira tökéletesítette magát, hogy latin nyelven verseket írt s tanulótársait, sőt tanitóit is felülmulta a classikus tudományokban. A collégiumot mint a széptudományok mestere hagyta el, hogy visszatérjen atyjához, ki ez alatt Londont elhagyva, Hortonban telepedett le. Vissza