Az elveszett hajók szigete I-II.

Előszó

New-York óriási területén félelmetes iramban száguldanak a mindenfajta közlekedési eszközök és szállitják reggel a városba özönlő dolgozók hatalmas hadseregét. A mindenféle és -fajta vasutak szinte egymást üzik dübörögve s ebben a nyugtot nem ismerő lüktetésben minden vasuti kocsi, mely beszalad a városba, tele van utasokkal.
A munkába siető ilyenkor olvassa el az ujságot, mert napközben már nem igen akad ideje arra, hogy tudomást szerezzen a világban történő eseményekről. De nemcsak ujságot, hanem könyvet is olvas ilyenkor az utas, mert a robogó vasuton a legtöbb egy órás utat is megtesz, mig lakóhelyéről megérkezik munkahelyére.
Két év előtt igen gyakori volt az a látvány, hogy az olvasó utas a legnagyobb izgalommal falta a kezében levő könyv fejezeteit, se nem látott, se nem hallott, hanem lázasa sietséggel szaladt végig szeme a lapok sorain - és egyszerre csak fölkapta a fejét, ijedten körülnézett, beletelt egy perc, kettő is, mig tájékozódni tudott - nem csoda, hiszen a tovarobogó vasut négy-öt emelet magasságban vitte nyolc-tiz emeletes házak között - s ekkor megállapithatta, hogy már régen le kellett volna szállania. Elkeseredve indult vissza.
S ennek a majdnem minden kocsiban észlelhető jelenetnek jóformán mindig ugyanaz a könyv volt az oka, mely egy csapásra lett népszerű. A cime: Az elveszett hajók szigete, - irója - Critlenden Marriott - máról holnapra hóditotta meg magának az amerikai közönséget.
Nagyon valószinü, hogy a magyar közönség is szivesen fogja fogadni ezt a példátlanul érdekes történetet. Vissza