Előszó
Részlet a könyvből:
"- Megnézted, Józsi, a szürke nadrágod zsebét? Hátha van még benne valami.
- Azt már nem nézhetem meg.
- Micsoda? Már azt is elad...
- Legjobb, ha őszintén megmondom...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"- Megnézted, Józsi, a szürke nadrágod zsebét? Hátha van még benne valami.
- Azt már nem nézhetem meg.
- Micsoda? Már azt is elad...
- Legjobb, ha őszintén megmondom neked, Magduskám. Már tegnapelőtt eladtam. Máskülönben hogyan hozhattam volna a születésnapodra csokoládét és virágot?
A fiu a rozoga vaságy szélén ült lehorgasztott fejjel s Magda félni kezdett nagyon, hogy a bátyja azonnal sírva fakad.
- Nem baj, nem baj, - mondta sietve, remegő hangon. - Én úgyis sejtettem, hogy már múlt hét óta nem dolgozol abban az irodában, csak ugy mondod.
Halotti csönd lett az odúban, amint Józsi a szobájukat nevezte. Ezt a szobát három hónappal ezelőtt bérelték ki egy családnál, ahol mostanában nem tartottak háztartási alkalmazottat. Röviden: a cselédszoba volt. Azért választották ezt, mert aránylag keveset kellett fizetni érte s nekik ez volt a fontos. A szobában volt egy rozoga vaságy, egy kis asztal, egy jó szék, meg egy lyukas szék, a lyukas székre volt állitva a mosdótál, ők hoztak magukkal egy koffert meg egy szalmazsákot, egy gyorsfűzőt, egy láda könyvet és két hegedűt. Ez volt a bútorzat. A szalmazsák nappal az ágyon feküdt, a foszladozó terítő alatt. Éjszakára Józsi letette a földre s két hálófülkét varázsolt, mint ahogyan ő mondta. Ez abból állt, hogy az ágyteritőnek az egyik sarkát a szoba egyik oldalán, másik sarkát a másik oldalán kötötte a falba bevert szöghöz."
Vissza