Az elszalasztott lehetőség

Fülszöveg

Horváth István 1984 és 1991 között volt Magyarország nagykövete az NSZK-ban, majd az újra egyesült Németországban is - hét sorsdöntő éven át képviselte a magyar érdekeket abban az országban, melynek sorsa ezekben a történelmi időkben oly szorosan összefonódott a nemkülönben történelmi fordulóponthoz érkezett Magyarország sorsával.
Ez a hét év egybeesett azzal az időszakkal, amikor a magyar külpolitika egyre tudatosabban próbált élni a "reformok éllovasaként" élvezett tekintélyével, részben a táguló nemzetközi mozgástér kitöltése vgett, részben az eladósodás szorongató hatása által kiváltott cselekvési kényszer ösztönzésére. Ez mozgatta a hazai reformerőket, melyek a magyar diplomácia útkeresése mögött álltak, s egyúttal, a diplomáciát is bevonva, személyi változások kikényszerítésére törekedtek a magyar politikai életben. A sok szálon, kül- és belföldön, Moszkvától Bonnig párhuzamosan futó események összefonódása vezetett ahhoz a történelmileg páratlan helyzethez, hogy a magyar diplomácia fontos szerephez jutott nem csak a magyarországi rendszerváltozás előkészítésében, de hatással volt az európai folyamatokra is.
Horváth István emlékirata a magyar diplomácia huszadik századi "csillagórájának" hiteles krónikája. A szerző feltárja a napi sajtóból ismert események annak idején rejtve maradt hátterét, titkos indítékait, melyekről csak a beavatottaknak volt tudomásuk, leplezetlenül beszámol a magyar és a német politika szereplőinek személyes konfliktusairól és az érdekek harcáról, melyek együttvéve a századvég történelminek bizonyuló fordulatát meghatározták.
Horváth István nemcsak megbízható tanúja az eseményeknek, de jó szemű megfigyelője is a szereplőknek. Nemcsak a korabeli válságos magyar politikai élet kulisszái mögé vezeti be az olvasót, de a magyar rendszerváltás minden mozzanatát érdeklődéssel követő NSZK politikai arénája főszereplőinek és "szürke eminenciásainak" nem-nyilvános világába is, melynek követségi fogadások, szűk körű vacsorák, bizalmas találkozók a színterei, s ahová a német politikai életben élvezett megbecsültsége révén nagykövetként bejárása volt.
Kertelés nélkül beszél a rendszerváltást megelőző évek és hónapok lázas magyar politikai életének szereplőiről és belharcaikról, és ugyanilyen nyílt őszinteséggel számol be a fordulat után, az új magyar kormányzattal vívott vesztes csatáiról is, azokról a személyes kudarcként átélt elszalasztott lehetőségekről, melyek kihasználása révén az ország learathatta volna a magyar érdemek gyümölcseit, melyek azonban a magyar külpolitika irányítóinak értetlensége miatt kiaknázatlanok maradtak a Magyarország iránt hálás és segítőkész Németországban, s nemkülönben az efölött érzett csalódottságáról, ami végül is a nagyköveti megbízatásról való lemondásához vezetett. Vissza