Az élsporttól a vértanúságig

Előszó

Részlet:
"Decemberben láttam először csillagot, S hallgattam az éj néma moraját, Most már akkor is, ha a Napról írok, Soraimon az Ő hangja sejlik át.
Vaszilij szerzetespap (a világban Igor Ivanovics Roszljakov) Moszkvában született, 1960. december 23-án. Az apja, Ivan Fjodorovics Roszljakov katona volt, a második világháborúban az északi flotta tengerészeként harcolt, később szolgálatát a védelmi szerveknél folytatta. Igor édesanyja, Anna Mihajlovna Roszljakova varrónőként dolgozott egy moszkvai gyárban. Igor születése, melyre sokáig vártak, nagy örömet hozott a Roszljakov családba, mivel akkoriban Ivan Fjodorovics már 43, Anna Mihajlovna pedig 40 éves volt.
A szülők nem sokkal a gyermek világrajövetele után megkeresztelték őt, és szeretett kisfiúknak az Igor nevet adták Szt. Igor, csernyigovi nagyherceg tiszteletére. A Roszljakov család Moszkvában élt, egy ötemeletes ház kicsi lakásában. Igor kedves, megfontolt és önálló kisfiú volt. Édesanyja mesélte róla, hogy az iskolai tanulmányai kezdetén adott neki egy vállfát, megmutatta az iskolai egyenruhája helyét, és ezt mondta: „Kisfiam, ide kell majd akasztanod a ruhádat." Vissza

Fülszöveg

1993 Húsvét reggelén véres tragédia történt Optyinában, Oroszország egyik legszebb kolostorában. Három szerzetes halt vértanúhalált egy megszállott sátanista kezétől. Vaszilij szerzetespap, Ferapont és Trofim szerzetesek a húsvéti hajnali Liturgiára igyekeztek, amikor a borzalmas tettére régóta készülő kegyetlen sátanista támadó kést szúrt a hátukba. Vaszilij atya nem halt meg rögtön, a közeli kórházba szállították. Szervezete erősebb volt, mint társaié, hiszen pár évvel a kolostorba vonulása előtt még az orosz válogatott vízilabda csapat ünnepelt, rengeteg gólt szerzett kapitánya volt. A kolostorban titkolta múltbéli sikereit, hallgatagsága miatt sokan furcsának is tartották. Mindössze öt évet élt szerzetesként, de ez idő alatt mély lelki változásokon ment keresztül, és végül méltóvá vált arra, hogy óriási kínok között életét adja Teremtőjébe vetett hitéért. A három szerzetes halála mindenkit megrendített, sokan gondolkozni kezdtek, miért éppen őket méltatta Isten a vértanúhalálra. Talán véletlen, hogy ők kerültek a zarándoknak álcázott gyilkos útjába? A róluk szóló visszaemlékezéseket a „Vérvörös Húsvét" című könyvben gyűjtötték össze, amelyben egy-egy egyszerű történetből rajzolódik ki a vértanú szerzetesek jelleme, és egyre hihetetlenebb dolgok derülnek ki róluk. Ez a vékony kis füzet mintegy bevezetője a három vértanú életútját, lelki fejlődését részletesen feltáró „Vérvörös Húsvét" magyar kiadásának. Vissza