Az első tíz év

Előszó

Két arca van a tízéves Művészeti Akadémiának. Az egyik arc a tíz év alatt megtisztult, világos szellemet sugározza, a realitásokra és a megélhető igazságra támaszkodó, személyes hitelű közösségi erőt sugárzó képet mutatja, melyre szükségünk van a szabad szellem működéséhez. A másik arc, melyet a politika és a velejáró hatalom adott az Akadémiának. Az Akadémia intézkedési jog nélkül, egyesületként működik a mai napig. Méltó székhelye azért van, mert magánerők megépítették neki. A fenntartásához szükséges pénzt a mai napig évente kérvényezi, mint a többi kulturális egyesület szerte az országban. Az elmúlt tíz év alatt sem az első, sem a második, sem a harmadik kormány nem kívánta köztestületté emelni, hogy hatékonyan beleszólhasson a művészetek életébe, a nevelésbe. Holott a vizuális nevelés, a zenei élet, a képzőművészet újjáélesztése, az építészet, a film, a színház ügyei megkívánnák azt, hogy megújulásához ne a politikai hatalom, hanem egy független, szabad szellemi erőt sugárzó szervezet adjon iniciatívát. A 20. és a 21. század globális háttérhatalmai a „hálózaton" kívüli kezdeményezőerőt nem tűrik. A 20. század hallatlan szellemi eredményei így csak stratégiailag „helyes" szűrésen keresztül jutnak az emberekhez, egy dezinformációs hírközlési eszközvilágon keresztül. A Magyar Művészeti Akadémia megértette és megélte a „parkolópályára állítását". Ezért megszervezte „Auráját", értelmes és bizalmas kapcsolatot kötött a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete vezetőivel, és törekszik egyéb, a művészeteket és a nevelést inspiráló szervezetek összefogására. Hosszú és szívós, kitartó munkára készült fel, nyugodt szívvel visszaemlékezve az elmúlt tíz év drámájára. Vissza